Som hriešny, iste, jak by nie.

Zord bűnös vagyok, azt hiszem,

No bársčo nakoniec

de jól érzem magam.

dumám, môj hriech dač’ iné je.

Csak az zavar e semmiben,

Snáď jednoduchá vec.

mért nincs bűnöm, ha van.

Hľadám ten hriech jak žgrloš snáď,

čo prišiel o poklad.

Hogy bűnös vagyok, nem vitás.

Preň opustil som jednu mať,

De bármit gondolok,

bárs nenám v srdci ľad.

az én bűnöm valami más.

Nájdem ho, nemám obavu,

Tán együgyű dolog.

v tej ctnosti, s dôverou

vyspovedať sa, na kávu

Mint fösvény eltünt aranyát,

pozývam priateľov.

e bűnt keresem én;

Zabil som, poviem. Koho len?

elhagytam érte egy anyát,

vlastného otca snáď –

bár szivem nem kemény.

videl som v tichu štyroch stien

krv jeho vytekať.

És meg is lelem egy napon

Nožom som preklal. Skrášľovať

az erény hősein;

škoda, veď ľudia sme

s hogy gyónjak, kávézni hivom

a jak bodnutí jedenkrát

meg ismerőseim.

tiež náhle klesneme.

To rozpoviem. A počkám, kto

Elmondom: Öltem. Nem tudom

(kým čakám) utečie;

kit, talán az apám –

pozriem, či dumá voľakto,

elnéztem, amint vére folyt

či sa kto blahom chvie.

egy alvadt éjszakán.

A spozorujem kohosi,

čo mäkko, očami

Késsel szúrtam. Nem szinezem,

znak dáva: Ty nie cudzí si,

hisz emberek vagyunk

títo sú neznámi...

s mint megdöföttek, hirtelen

Možno, je detinský môj hriech

majd mi is lerogyunk.

a prostý preveľmi.

Potom svet malý je a nech

Elmondom. S várom (várni kell),

baví sa, jedno mi.

ki fut, hogy dolga van;

Ak je Boh, ja ho nevzývam,

megnézem, ki tünődik el;

ja veriť nemôžem;

ki retteg boldogan.

rozhrešenie však sám si dám;

kto žije, pomôže.

És észreveszek valakit,

ki szemmel, melegen

jelez, csak ennyit: Vannak itt

s te nem vagy idegen...

Ám lehet, bűnöm gyermekes

és együgyű nagyon.

Akkor a világ kicsi lesz

s én játszani hagyom.

Én istent nem hiszek s ha van,

ne fáradjon velem;

majd én föloldozom magam;

ki él, segít nekem.