Нет красоты тут, раз правды нет,
Nincs itt semmi szép, mert nincs igazság, Kenyér-anyót veri az alkohol.
водка бьёт по насущному хлебу,
Elvonult a szép lélek-magasság S ifjú apácaszívként haldokol.
Don Quijottként girhes koronánkon Okos Panzákkal harcolunk s bután.
юной монашенкой сходит на нет
Nincsen illat sehol a világon, Hullák rothadnak Volgán és Dunán.
дух, с тоски отлетевши к небу.
Ó az Ember!! - hagyja karosulni Az eszmét a butaság szöllején.
S mint ki vágy Krisztus sebébe nyúlni, Ugy undorodok magamtól is én.
Дон Кихотами за ржавь коронью
Aromaként öleli itt minden Magába át a gyűlölet-ködöt.
бьемся, дурни, с умными Пансами.
Nagyon útálkozhatott az Isten, Hogy ilyen csúnya planétát köpött!
1923. jún. 2.
Нет запаха в мире – в трупной вони
с Волги по Дунай задыхаемся.
О, Человек!! – прозевал, простота,
как глупость лозой мысль зарастила.
А я, ковыряющий в ранах Христа
во сне, и сам себе опостылел.
Всё тут впитывает понемногу
злобы копоть, и спасенья нету.
Как тошно, должно быть, было Богу,
раз он сплюнул такой планетой!