Ох, барчук он лишь дома барчук:

Óh, csak itthon urfi, az urfi:

С траченым мужичьем из дружков

Törött, paraszti pajtásokkal

Потекут речи, грустны-важны:

Busan-vidáman foly a beszéd:

Куды ж без жены зря нет жены.

Jó a feleség s nincs feleség.

Вон и замурзаны мал мала;

Узнаю отцов их давешних:

Jön szurtos hadja a kicsiknek

Всех сшибла, измочалила жизнь.

S régi apjukat nézem bennük:

Чего же ты, бормочу, держись.

Roncs már is mind s vénségre szakadt.

Оторопь и ужас старенья,

Szólok csöndben: el ne hagyd magad.

И бессемейная вольница;

Аве, будь: чудо лепящие

Iszonya az öregedésnek,

вспять, детства ради, дети еще.

Feleségtelen csintalanság,

Ведь не зря ж так лет тридцать носит

Áve, akitől csoda ered.

Её, мою забубенную:

Gyerek, aki gyerekért gyerek.

И меж гужами воловьими

Случается вдруг радость ловим.

Hisz harminc éve így csatangol

Случается и барчук барчук,

Szegény fejem s bölcsen csinálja:

Ну и дружков пожалеть не грех,

Tul az igás és malmos körön

И слезу смахнешь, и по-детски

Néha mégis elfog az öröm.

Рассмеёшься, вызволишь сердце.

июнь 1914

Néha mégis urfi az urfi,

Öreg cimborákat sajnálhat

S tán sokat sir, de hogyha lehet,

Gyermekül old szivet és nevet.

1914, június