Орать: будет добра земного,

Szakítni minden földi jókkal,

Долой судей, зерно в полову,

Kiabálni: le a bírókkal,

Прочь Смерть, вон поцелуй, нет слову,

Le a Halállal, ki a csókkal,

Нет делу, и к драке готовым:

Nem birkozni a birkozókkal,

Нет драке, но снова и снова,

El a tettekkel, csitt a szókkal

Переспоривая основу,

De vitatkozni a valókkal

Но охрипло, за день дарован

S fölhördülni egy sunyi bókkal,

Льстить Жизни, дала б подышать,

Ha mégis csak megtart az Élet

Хороша ведь когда хороша.

De szép volna ez néha szépnek.

Но и так ей, пусть полумёртвый,

De én már mégis így maradtam,

Остаюсь я и жду развёрстой

Fél-élő, de egy szakadatlan

Непомерной могилой-прорвой.

S megférhetetlen síri katlan.

Придет время, о непокорном

Sokan sirnak majd még miattam

Обо мне, о злой моей скорби

S elsiratják, amit sirattam.

Наплачутся, о, многим, многим

Alkonyulnak, mire virradtam

Припомнятся еще в тревоге

S igazaimat majd riadtan

На грядущем кровавом торге

Érzik majd egy véres piacban

Сбивши ноги к концу дороги,

Hova befutottak inatlan:

Правды мои, многим, многим

Sokan sirnak majd még miattam.

Тогда и идти можно будет.

S ekkor szabad csak nekem menni.

* Dies irae: день гнева

1916

1916