Снег, слякоть. Хлюпают в снегу
Téli út. Cuppog a hó Isten
Пимы растоптанные Бога.
Ködnemezcsizmája alatt.
Смерзаются в ледышки дней
Napokká dermednek a röpke
Мгновенья. Вдаль бежит дорога.
Pillanatok, amerre elhalad.
Мои пимы прорех полны.
Az én csizmám lyukas. A hólé
Мне лижут плотоядно лужи
Nyelvével körülnyalogat,
Босые пятки, чтоб узнать,
Megízlel – jó lennék-e estebédre
Сгожусь ли я на ужин стуже.
A fagyhalál falkáinak?
Вокруг – вороны. Клювы их –
Köröttem varjak. Mint a tű, jár
Как иглы: ровными стежками
Nagy sárga csőrük – fércelik
Косоворотку озимей
Vetések elnyűtt, oldalgombos ingét,
Сшив – тут же распускают сами.
Majd bosszankodva szétszedik.
Под ней – Руси нагая плоть:
S alóla kitetszik Oroszhon
Худая грудь, вся в трупных пятнах,
Már hullafoltos mellkasa,
Вздымается живот-курган,
Kurgán emelkedik – a bomlás
Где газы говорят невнятно.
Gázaitól felfúvódott hasa.
Снег, слякоть. Хлюпает вода
Téli út. Nagyokat cuppant a hó,
Там, где Господь в пимах бредет.
Amerre Isten elhalad.
О родина, ты мне целуешь ноги,
Elfehéredett száj a vidék – csókját
И примерзает к ним твой синий рот.
A csizmatalphoz tapasztja a fagy.