Ночами я пугаюсь, вдруг поймав

Éjjel, ha alszol, s hallom, hogy lehelsz,

твоё дыханье: что ж люблю я так?

megrémülök: ez az, mit szeretek?

Вот этот жалкий поршень, автоклав,

Ezt a ziháló, gyarló gépkazánt,

прерывисто сопящий пшик, пустяк?

ezt a szegény, kis árva kelepet?

Прислушиваюсь, как ворует жизнь

És hallgatom, hogy lopja életét

живой паровичок – из ничего.

a semmiből a gyönge fújtató,

Да что ж со мною станет, окажись,

amellyel együtt reszket életem

что бог, играя, выронил его?

isten kezébe, s földre sújtható.

Случайность, непонятный механизм

Te, mindenem, rejtélyes szerkezet,

в скорлупке глупой – жизнь моя сама;

esetleges váz, élő gőztülök,

замедли ход, рвани ли, захлебнись –

ki hogyha gyorsulsz, lassulsz vagy megállsz,

в Дунае утоплюсь, сойду с ума.

Dunába ugrom és megőrülök.

На что же я надеялся, дурак?

Jaj, én bolond, hogy erre épitek,

Картежник-мот и тот в сто раз умней

nagyobb bolond énnálam nincsen itt,

или беглец с сокровищем своим

bölcsebb a züllött kártyás, a hajós,

доверившийся прихоти морей.

ki a viharra bízza kincseit.

То на колени плюхнусь, то вскочу,

Letérdelek, fölugrom, jajgatok,

то жар окатит, то мороз по коже,

szemembe félelem és éji láz,

и жалкий старый трус, я всё шепчу:

s mint nyafka agg, gyáván sopánkodom:

Ты… осторожней…

"Vigyázz, vigyázz."