Éjjel, ha alszol, s hallom, hogy lehelsz,

Ночами я пугаюсь, вдруг поймав

megrémülök: ez az, mit szeretek?

твоё дыханье: что ж люблю я так?

Ezt a ziháló, gyarló gépkazánt,

Вот этот жалкий поршень, автоклав,

ezt a szegény, kis árva kelepet?

прерывисто сопящий пшик, пустяк?

És hallgatom, hogy lopja életét

Прислушиваюсь, как ворует жизнь

a semmiből a gyönge fújtató,

живой паровичок – из ничего.

amellyel együtt reszket életem

Да что ж со мною станет, окажись,

isten kezébe, s földre sújtható.

что бог, играя, выронил его?

Te, mindenem, rejtélyes szerkezet,

Случайность, непонятный механизм

esetleges váz, élő gőztülök,

в скорлупке глупой – жизнь моя сама;

ki hogyha gyorsulsz, lassulsz vagy megállsz,

замедли ход, рвани ли, захлебнись –

Dunába ugrom és megőrülök.

в Дунае утоплюсь, сойду с ума.

Jaj, én bolond, hogy erre épitek,

На что же я надеялся, дурак?

nagyobb bolond énnálam nincsen itt,

Картежник-мот и тот в сто раз умней

bölcsebb a züllött kártyás, a hajós,

или беглец с сокровищем своим

ki a viharra bízza kincseit.

доверившийся прихоти морей.

Letérdelek, fölugrom, jajgatok,

То на колени плюхнусь, то вскочу,

szemembe félelem és éji láz,

то жар окатит, то мороз по коже,

s mint nyafka agg, gyáván sopánkodom:

и жалкий старый трус, я всё шепчу:

"Vigyázz, vigyázz."

Ты… осторожней…