Malý dom tam pri Dunaji veľkom;
Kis lak áll a nagy Duna mentében;
ó, jak drahý mi ten domček! Celkom
Oh mi drága e lakocska nékem!
slzami mi zájde zrak, sa zatmí,
Könnyben úszik két szemem pillája,
koľko ráz len zíde na pamäť mi.
Valahányszor emlékszem reája.
Kiež bych bol v ňom zostal do posledu!
Bár maradtam volna benne végig!
No človeka jeho túžby vedú;
De az embert vágyai vezérlik;
mojim vzrástol sokolí brk v krátku:
Vágyaimnak sólyomszárnya támadt,
opustil som rodný dom i matku.
S odahagytam őslakom s anyámat.
Muky vzblkly v ňádrach rodičkiných,
Kínok égtek a szülőkebelben,
keď som v rozchod tknul sa úst jej siných,
Hogy bucsúmnak csókját ráleheltem;
a ni ľadovými pod perlami
S kínja lángi el nem aluvának
slz jej nepotuchly múk tých plamy.
Jéggyöngyétől szeme harmatának.
Jak zobjala chvejným ramenom ma,
Mint ölelt át reszkető karával!
jak zdržala vrúcim slovom doma!
Mint marasztott esdeklő szavával!
Och, nech vtedy svet tak znám v tvár z tvári
Oh, ha akkor látok a világba:
bezúspešne nezdŕža ma vari.
Nem marasztott volna tán hiába.
Nádejí čo zornička nám bronie,
Szép reményink hajnalcsillagánál
budúcnosť — to čarovný záhon je;
A jövendő tündérkert gyanánt áll,
len keď sme už v labyrintu tlame,
S csak midőn a tömkelegbe lépünk,
žalostný svoj omyl pobadáme.
Venni észre gyászos tévedésünk.
I mňa že len nádej ligotavá
Engem is hogy csillogó reményem
huckala, nač’ o tom komu zpráva;
Biztatott csak, minek elbeszélnem?
že čo mocem svetom sa, sťa ši’lo
S hogy mióta járom a világot,
sto tŕňov mi do nôh za vädlo?...
Bolygó lábam száz tövisre hágott.
... Do rodiska známi idú nazad;
...Szép hazámba ismerősök mennek;
dobrej matke od nich čože vzkázať?
Jó anyámnak tőlök mit izenjek?
Ohláste sa, zemkovia, ak vedia
Szóljatok be, földiek, ha lészen
domku nášho cesta by vás viedla.
Útazástok háza közelében.
Recte jej, nech slzy staví časté,
Mondjátok, hogy könnyeit ne öntse,
bo jej syna až zahŕňa šťastie
Mert fiának kedvez a szerencse - -
Keby znala, ach, jak biedim-strádam,
Ah, ha tudná, mily nyomorban élek,
neborkej by srdce puklo hádam!
Megrepedne a szive szegénynek!