Za tmavej noci, v pustom byte,

Sötét éjben, rideg lakában,

na márno v žiali tráviac žitie,

Virraszta meddő bánatában

bdel spevec; znemel spev

A dalnok egyedűl;

mu lyry, hlavu pod jho sudby

Mint egy koporsó, néma lantja,

sám skloniac, na svoj nástroj hudby

Nehéz gondban fejét lehajtja,

klesá sťa na rakev.

Bús hangszerére dűl.

Koľ spoločnosťou sú mu tichou

Mellette és körűle vannak

ssutiny zadrhnutých vzdychov,

Romjai sok törött sohajnak,

sny, piesne kusých kriel,

Szárnyaszegett dalok,

trúchlivé zlomky ducha jeho.

Szelleme gyászos töredéki,

pomníky bôľu strnulého ...

Fájdalma átkövült emléki...

Stred nich sa zamyslel. —

Romok közt andalog! -

Čo neznejú, ó, spevu synu,

Miért nem zendül, mire hallgat,

ti lýra, rty, tak bez počinu

Oh ének ifja, lantod, ajkad?

prečože meškajú?

Miért így vesztegel?

A či ti z pŕs cit vytlel asi —

Vagy szíved elfásult, kiégett -

i viac ťa kúzla sveta, krásy

S a szép világ bübája téged

nezaujímajú ?

Többé nem érdekel?

Či nenadchne ťa, zrak keď shliada,

Nem lelkesülsz-e föl, ha nézed,

v jar príroda jak prtí mladá

Tavasszal az ifjú természet

vo práci tvorenia?

Hogyan képez, teremt?

Nečuješ šeptu v kyprom listí

Nem hallod-é a lomb sohajját?

a nechápeš, čo síriebročistý

És a patak csörgő morajját

zurk jarku znamená ?

Nem érted, mit jelent?

O vzchode slnca, pri západe,

A fölkelő, a nyúgovó nap

než prv bol, či mieň slávnym snáď je

Kietlenebb-e s untatóabb,

zjav jeho veličia?

Mint egykoron vala?

Samota noci veľká, svätá,

Nem hat meg az éj szent magánya?

z túch tôňa luny nedojme ťa,

A holdvilág sejtelmes árnya,

nie pieseň slávičia?

S a fülmilék dala?

— „Nechaj ma, prosím, nytiu-mreniu...

- "Hagyj, kérlek, itt némán epednem.

Och, kiež bych mal hruď vyhorenú,

Oh, volna bár kiégve keblem

necítil priekory!...

S többé ne érzenék!...

Však, jak ker Mojžišov raz, prudce,

De, mint a Mózes bokra hajdan,

nehasle horí spevca srdce

A dalnok-szív ég olthatatlan

a nikdy nezhorí.

És soha el nem ég.

Jar príde... odchová mlaď plachú;

Jő a tavasz... virágot ápol,

toť, všetko, z hrdinov čo prachu

Mind ez, mit a hősek porábol

vie vzkriesiť: márny kvet!

Fel bír éleszteni!

Vzdych listvy — miliónov stony,

A lombsohaj ezrek nyögése,

a potok jak tak hrká-zvoní...

És a patak gyász csörrenése...?

tiež ľahko srozumieť.

Könnyű megérteni.

Vzchod, západ — či dnes, zôr bár vatra,

A felkelő, az elhunyó nap

priniesol, sľubuje-li zajtra

Hozott-e ma, igér-e holnap

kus techy, nádeje?

Örömet és reményt?

A polnoc samoty že sieň je?

S az éjfélnek van-é magánya?

Och, zaľudnia ju mŕtvych tiene,

Megnépesíti holtak árnya,

tmy zvíriac záveje —“

Felzaklatván, az éjt. -"

Spevče, ak v srdci škrie ťa niečo,

Dalnok, ha van szivednek búja,

a prsty múk sa tknú ho, prečo

S érinti azt fájdalmak ujja,

preds’ neozve sa vše?

Hangot hogy mégsem ad?

Veď zpod majstrovskej žiaľu ruky.

Hiszen a bú mesterkezének

jak úder, najkrajšie z vrú zvuky,

Verésitől a legszebb ének,

piesenky najkrajšie,

A legszebb dal fakad.

— „Hejch, môžu-li znieť srdca struny,

- "Haj! zönghet-é a szívnek húrja.

keď bôľ ich rve, v nich víchrom funí

Midőn a bánat tépi, dúlja

žiaľ nemilosrdný ?

S nem óva nyúl felé?

Ak útlou lýrou oberučne

Ha durva kézzel gyönge lantod

o skalu praštíš: ľubozvučné

Kemény sziklához paskolandod:

či vzniknú akordy?“

Hármonia kel-é?"

Snáď chabý vek ťa splodil, zánet

Szülötte vagy tán gyáva kornak,

i var víd cítiš v duši, a niet

Lelkedben eszmék gyulva forrnak

več vy hať kypiace?

S nincs tárgy, kiöntened?

Dôb míkvych detvu k činom ranným

Tettekre híni fel a vásott

zvať je ti svätým povolaním,

Idők fiát szent hivatásod,

zobúdzať do práce 1

Munkára költened!

-„Nie v zbabelosti časoch ja žil,

- "Nem gyávaság korában éltem,

som videl mnoho, všetko zažil,

Láttam sokat, mindent megértem,

čo krásne, veliké,

Mind a szépet, nagyot,

o čom spev zunel velebivý,

Miről zengett magasztos ének,

čo dejepisec ako divy

Mit följegyezvén a történet,

zaznačil v kronike:

Csodául fennhagyott:

Ja videl triumf Maratona,

Láttam Marathon győzedelmét,

Spartánok vlastimilstvo: hron a

Spárta leányi honszerelmét,

val Xerxesových čiat.

Xerxes özön hadát

fva Leonida v Termopýlach,

Leonidást Thermopylaeben,

Tyrtäa s lýrou, v tiesne chvíľach

És Tyrtaeust, lanttal kezében,

boj oduševňovať...“

Buzdítni a csatát..."

Podivné, a preds’ nezazneje

Csodálatos! hát mégse szólal

ti zo strún skladba epopeje?

Hurjaidon magasztaló dal?

Hrdinský čaká hod:

A hőslakoma vár:

po bitkách, v lahodnom mýrt chládku

Csaták után, hűs mirtusz enyhén,

si s rekmi hovejúc, chuť sladkú

Nyugvó daliák közt pihenvén,

má pieseň, revy plod.

Édes a dal s pohár.

-„Po bitkách, ach, niet trizny súcej,

- "Csaták után, haj! nincs vidám tor,

juž pieseň, čaše putujúcej

Mit ének fűszerezne s vándor

by radosť sladila:

Kehelynek örömi:

v cyprusov dyme bohatýri

Ciprus ködében a daliák

nečujú spevcovej viac lyry.

A dalnok énekét nem hallják

nedá im — mohyla!

- Nem értik - zöngeni!

Lež ani nespieva on. Schýli

De ő nem is zeng. Tehetetlen

mdlý nástroj zúfale, i skvíli

Lantját letészi csüggedetten

len srdca odryvy:

És szíve felzokog:

O, veľkí vy, vy slávni množí,

Oh, ti nagyok, oh, ti dicsőek,

čias dávno zašlých polobozi,

Félisteni régmult időnek,

prešťastní spevci vy!

Szerencsés dalnokok!

Za doby zlatej žiť si spevne,

Fényes, magasztos korban élni,

spomínať zhrda, dúfať pevne

Büszkén emlékezni, s remélni,

vám bolo súdené,

Tinéktek adatott!

sa s rekmi deliť o laur a či

Osztozni a hősnek babérján,

ich hroboch, nie však v plači

Vagy bús panaszt emelni sírján:

sťa otrok — zdusene.

De mindig - szabadott.

Pristaviť kolo, čas čo gúľa

Megállapítni az időnek,

ho rýchle v temno do minula.

A mult ködébe sietőnek,

moc majúc — prekážka,

Rohanó kerekét,

hoj! — spevu s nehou na prímiešok :

Bírván szelíd ének hatalmát,

urobiť vekožíznym dnešok

Örökéltűvé tenni a mát

i príbeh včerajška.

S tegnap történetét.

Vám bolo súdené zun plesný

Tinéktek adatott, a gyenge

vyvádzať z lyry strún a v piesni

Lant hurjain játszani s zengve

udalca živiť — ňou,

Éltetni az erőst!

a, ichž kov zhubný sklátil k pádu.

És, kit nehéz vas dönte sirba,

vzniesť s bohmi do jedného radu, —

Az istenekkel tenni sorba,

tak vzkriesiac hrdinov.

- Feltámasztván a hőst.

A súdené vám bolo, v zmene

És adatott vala tinéktek

dôb stvoriť nové pokolenie

Teremteni új nemzedéket

už zašlých na rove;

Az elhunyt sirjain;

jak Amfion raz, mesto staväť,

Építni várost, Amphionként,

kde kameň sám sa hnul v zecl sdávať

Hol durva kő mozdúla önként

na slová spevcove.

A lantos húrjain.

Ja o mrknúcom období tu

Én a kifáradt küzdelemnek

ustalej borby dumám v skrytu,

Hanyatló korszakán merengek,

zrak padá... Pozde, raz

Szemem alátekint...

hoc zrel som ich vzkvet, vetvy stromu

Késő, habár láttam virágát,

vyvaleného nutkať k tomu :

Biztatnom a kidőlt fa ágát:

by pozakvitly zas.“

Virágozzék megint."