Snáď rozpovedať smiem, po ceste domov

Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott

o čom som premýšľal?

hazafelé menet?

Na trávnik zamat tmy sa s výšky stromov

A gyepre éppen langy sötétség szállott,

práve jak dáždik stlal

mint bársony-permeteg

a ako decko, keď ho niekto udrie,

és lábom alatt álmatlan forogtak,

štkalo mi pod nohami lísťa útle,

ütött gyermekként csendesen morogtak

s ktorým sa vietor hral.

a sovány levelek.

Pátravo, učupené v kruhu, striehly

kry v mestskom chotári.

Fürkészve, körben guggoltak a bokrok

V jesennom vetre podchvíľou sa prehly.

a város peremén.

Zvlhnuté výpary

Az őszi szél köztük vigyázva botlott.

prsti sa k lampám kradly ako mačky;

A hűvös televény

v jazere, kade som šiel, divé kačky

a lámpák felé lesett gyanakvóan;

splašene tápaly.

vadkácsa riadt hápogva a tóban,

Priam myslel som, v tej pustote snáď na mňa

amerre mentem én.

skočí zlý chlap, či zver.

A ajhľa, náhle vynoril sa z temna

Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,

človek, no ďalej šiel.

e táj oly elhagyott.

Pozrel som za ním. Ozbíjať ma mohol,

S im váratlan előbukkant egy férfi,

veď brániť sa, niet, vo mne chuti mnoho,

de tovább baktatott.

keď som tak zbedačel.

Utána néztem. Kifoszthatna engem,

Môžu dať v záznam moje telefony,

hisz védekezni nincsen semmi kedvem,

hovory, ba aj sny.

mig nyomorult vagyok.

Nech v aktá vpíšu si aj moje stony,

opatria číslami.

Számon tarthatják, mit telefonoztam

Čo ja viem, kedy si dosť nájdu príčin,

s mikor, miért, kinek.

kartotéku, čo práva moje ničí,

Aktákba irják, miről álmodoztam

na svetlo vyniesť tmy.

s azt is, ki érti meg.

A v krajine, tam dediny jak zbité

És nem sejthetem, mikor lesz elég ok

- veď mi mať zrodily! -

előkotorni azt a kartotékot,

so stromu práva, čo malo byť žité

mely jogom sérti meg.

odpadly bez sily

jak listy tu a pod nešťastia pätou

És az országban a törékeny falvak

keď ocitnú sa, zarachotiac biedou,

- anyám ott született -

zmenia sa v mohyly.

az eleven jog fájáról lehulltak,

Ó, nie tak som si predstavoval v duši

mint itt e levelek

poriadok v krajine.

s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,

Že sa len potmehúd, čo falši slúži,

mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse

Dostane k hostine.

s elporlik, szétpereg.

Nechcel som ľud, čo trasie sa, keď volí,

čo klopí zrak, a plesá v smelej vôli

Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.

na kare jedine.

Lelkem nem ily honos.

Ó, ja nie takto som si predstavoval

Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,

poriadok. A mňa ver’

aki alattomos.

už v detstve neviem prečo zauškoval

Sem népet, amely retteg, hogyha választ,

všelikto, kto len chcel,

szemét lesütve fontol sanda választ

bárs za láskavé slovo bol bych skákal.

és vidul, ha toroz.

No cudzí bili, znal som, keď som plakal

a myslel na mater.

Én nem ilyennek képzeltem a rendet.

Podrástol som už. Materia cudzia

Pedig hát engemet

v zuboch mi vývodí,

sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,

jak v srdci smrť. No právo mám, i pľúca

mint apró gyermeket,

a ešte nechodí

ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.

duša len spávať do mňa, nemám kožku

Én tudtam - messze anyám, rokonom van,

takú vzácnu, bych zniesol v zrelom mozgu,

ezek idegenek.

že nemám slobody!

Môj veliteľ, ten z vnútra môjho velí!

Felnőttem már. Szaporodik fogamban

Nie šelmy, ľudia sme –

az idegen anyag,

um sme! A v dátach kartoték, kým verí,

mint szivemben a halál. De jogom van

srdce nám nezmizne.

és lélek vagy agyag

Príď, sloboda! Ty poriadok mi nastoľ,

még nem vagyok s nem oly becses az irhám,

bych – syn tvoj pekný, vážny – v náukach rástol,

hogy érett fővel szótlanul kibirnám,

no aj hry dožič mne!

ha nem vagyok szabad!

Az én vezérem bensőmből vezérel!

Emberek, nem vadak –

elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,

nem kartoték-adat.

Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,

jó szóval oktasd, játszani is engedd

szép, komoly fiadat!