Podzimu chladný, mračný deň;

Híves, borongó őszi nap;

ko mne si nuda zasadla;

Beült hozzám az únalom:

jak smutný vtáčik, v klietke ten,

Mint a madár, ki bús, ki rab,

mi čučí pieseň omrzlá.

Hallgat, komor, fázik dalom.

Co robiť, čítať so pár strán...?

Mit van tennem? olvasni tán...?

Nuž, Homér, s nebom ligotavým,

Maradj Homér, fénydús egeddel,

ty nabok dnes!,.. Poď, Ossian,

Maradj te most!... Jer Osszián,

s tým svojím spevom hmlistým, tmavým.

Ködös, homályos énekeddel.

Bo bolel by včul azúr bez

Mert fájna most felhőtlen ég,

chmár, mora hlaď — tvár usmiata;

Mosolygó, síma tengerarc,

kraj slnný, bujarý — och, dnes

Élénk verőfényes vidék -

by bolela ma kresba tá!

Óh, fájna most nekem e rajz!

Belasý závoj cez hôr stráň —

Kék fátyol messze bérc fokán -

loď zlatá, ktorá behom hravým

Arany hajó, mely futva szegdel

nach krája vín... Poď, Ossian,

Bibor habot... Jer Osszián,

s tým svojím spevom hmlistým, tmavým.

Ködös, homályos énekeddel.

Hen v blankyte grúň, Zeva hrad,

Ott kéken a Zeüsz-lakta domb;

tu vlúdna sihoť v zeleni:

Itt zölden a nyájas sziget;

sad nad ňou, pod ňou tobôž sad,

Fölötte lomb, alatta lomb,

húsť stínna, háj s hrou ozveny, —

Árnyas berek, zengő liget, -

stred pláne vôd nív zbožná pláň —

Hullám-mosott gazdag virány -

shon oviec, býkov bujných zdravím —

Fehér juhak s tulkok sereggel -

ký obraz to!... Poď, Ossian,

Minő kép ez!... Jer Osszián,

s tým svojím spevom hmlistým, tmavým.

Ködös, homályos énekeddel.

Dym korunuje les i ker,

Füst koronáz erdőt, bokort,

zvúc hostí; rekov rodina,

Vendégies hivójelül;

veselá chasa, u vatier

Hősek családja, víg csoport,

žertvuje, triznu vyčíňa;

Áldoz, toroz máglyák körül.

pri lýre chorovod, paián —;

Lantszóra lejt ifjú, leány;

d voj pohár, s medovcom to pravým,

Kettős pohár, mézízü nedvvel,

si koluje... Poď, Ossian,

Vigan forog... Jer Osszián,

s tým svojím spevom hmlistým, tmavým.

Ködös, homályos énekeddel.

A vzplanú-li bitv pochodne,

S ha zúdulnak véres csaták,

za voľnosť vojín neskoná,

Szabadságért nem küzdenek,

bo útisk, jarmo národné

Mert elnyomás, népszolgaság

sú neznáme im. Zákona

Előttük ismeretlenek.

nemajú — šťastná chyba! Zaň,

Törvényök nincs - boldog hiány!

čo právo, rada šedých hláv im

A vének élőszája rendel

vše ohlási... Poď, Ossian,

Igazságot... Jer. Osszián

s tým svojím spevom hmlistým, tmavým.

Ködös, homályos énekeddel.

Tam pekné leto je, už tam!

Oda van a szép nyár, oda!

Príroda klesá vo spánok;

A természet lassan kihal;

niet čudies viac, dúh, úslniam

Nincs többé nagyszerű csoda,

i búrkam koniec; škovránok

Többé se napfény, sem vihar;

zmdlel, slávik večerov i rán

Pacsirta nem szánt, csalogány

nevíta; diaľky nad záhlavím

Nem zöngi dalját este, reggel;

niet vzduchohry... Poď, Ossian,

Nincs délibáb... Jer Osszián,

s tým svojím spevom hmlistým, tmavým.

Ködös, homályos énekeddel.

Stajnozvuk, jednotvárnosť koľ;

Egyhanguság, egyformaság;

deň, svetlá noc je; bez vnád zem

A nappal egy világos éj;

i nebo: zdroj krás zapadol;

Nem kék az ég, nem zöld az ág,

obloha bude už len, viem,

Menny, föld határán semmi kéj;

— nevľúdna olovená báň —

Csak sír az égbolt ezután

sa smokliť plačom neprečkavým,

Örök unalmu lanyha cseppel,

až otaje ... Poď, Ossian,

Mig szétolvad... Jer Osszián,

s tým svojím spevom hmlistým, tmavým.

Ködös, homályos énekeddel.

Poď, ó, poď, zabávaj si ma,

Óh jer, mulattass engemet,

hasnúcej slávy barde. Hej,

Hunyó dicsőség lantosa;

smut nebies mňa včuľ zajíma,

Érdekli mostan lelkemet

utuchlá borba, pomník jej,

Borongó ég, kihalt tusa,

kde junač ľahla pod kurhan,

Emlékhalom a harc fián,

boj zavŕšivšia s bôľom žravým,

Ki az utolsók közt esett el;

bez nádeje... Poď, Ossian,

Remény nélkül... Jer Osszián,

s tým svojím spevom hmlistým, tmavým.

Ködös, homályos énekeddel.

Oblaky tvoje, víchríc vztek,

Felhőid és zúgó szeled,

šust chrastín, šmihlia, cez srazsce

A zizegő haraszt, mohar,

dub samotár; kmit bludičiek,

Magános tölgy a domb felett,

vín jäk — to duša teraz chce,

Bolyongó tűz, hullámmoraj -

ľud mrúci, na minula lán

Ez, amit lelkem most kiván!

čo dumným, v slzách rozplývavým

Enyésző nép, ki méla kedvvel

zrie pohľadom... Poď, Ossian,

Multján borong... Jer Osszián,

s tým svojím spevom hmlistým, tmavým.

Ködös, homályos énekeddel.

Jemužto temných za nocí

Kinek sötétes éjjelen

duch zjavuje sa rytierov,

A hős apákhoz költözött

chrabrými pošlých za otcí,

Daliák lelke megjelen,

prezerá mrákav medzerou

Alánéz bús felhők között

a kynie ti: „Poď, Ossian,

És int feléd: "Jer, Osszián,

nač’ mŕtvych búriť? Žič sna práv im;

A holtakat miért vered fel?

v Kaledonii cudzák pán,

Nincs többé Caledonián

niet koho vznietiť spevom žhavým. —

Nép, kit te felgyujts énekeddel."

1850