kým si žhavý,
Kivül-belől
k žene bežíš, nedočkavý
leselkedő halál elől
záštity rúk jej, kolien, lona.
(mint lukba megriadt egérke)
Nielen tucha
lona luhá, nielen túha,
amíg hevülsz,
aj to ťa socia k nej, že musíš –
az asszonyhoz ugy menekülsz,
preto nadchne
hogy óvjon karja, öle, térde.
všetko ťa, čo ženou páchne,
kým si len ústa nevysušíš.
Nemcsak a lágy,
Príkaz lásky
meleg öl csal, nemcsak a vágy,
poklad je i balvan ťažký.
de odataszit a muszáj is -
Kto miluje a pár svoj nemá,
stratený je,
ezért ölel
bezmocný, jak bezradná je
minden, ami asszonyra lel,
potrebu odbavujúca si šelma.
mig el nem fehérül a száj is.
Inej spásy
pre nás niet, bárs by si tasil
Kettős teher
nôž proti matke, odvážlivo!
s kettős kincs, hogy szeretni kell.
Však vec hrozná:
Ki szeret s párra nem találhat,
poznám ženu, čo to pozná
a preds’ ma odsotila divo.
oly hontalan,
Nenám ceny
mint amilyen gyámoltalan
tu, stred živých. V hlave vrie mi,
a szükségét végző vadállat.
strasti moje sa zdajú skvelé,
v rukách decka
Nincsen egyéb
hrkačka tak hrká, plieska,
menedékünk; a kés hegyét
keď potriasa ňou, osamelé.
bár anyádnak szegezd, te bátor!
Čím to zmáhať,
udúšať i napomáhať?
És lásd, akadt
Bez hanby poviem, čo sa zdá mi,
nő, ki érti e szavakat,
veď svet toho
de mégis ellökött magától.
aj tak vyobcuje, koho
sen ohromuje, slnce mámi.
Nincsen helyem
Kultúra, tá
így, élők közt. Zúg a fejem,
padá so mňa ako šata
gondom s fájdalmam kicifrázva;
s druhého v milovaní šťastnom -
no kde stojí
mint a gyerek
to, že hľadieť má, jak strojí
kezében a csörgő csereg,
sa na mňa smrť a v bôli sám som?
ha magára hagyottan rázza.
Pacholiatko
trpí tiež s rodiacou matkou.
Mit kellene
Bôľ tíši poníženosť sama.
tenni érte és ellene?
Tu však des je:
Nem szégyenlem, ha kitalálom,
mne môj bôľny spev groš nesie
a ku mne pristupuje hana.
hisz kitaszit
Pomáhajte!
a világ így is olyat, akit
Chlapci malí, vy si dajte
kábít a nap, rettent az álom.
oči vytiecť, kde ona horí!
Viny prostí,
A kultúra
pod čižmami ukrutnosti
ugy hull le rólam, mint ruha
kvíliac, vravte jej: Veľmi bolí.
másról a boldog szerelemben -
Pod kolesá
vy, psi verní, vrhnite sa
de az hol áll,
a štekajte jej: Veľmi bolí.
hogy nézze, mint dobál halál
Ženy, čo ste
s még egyedül kelljen szenvednem?
samodruhé, nedonoste
plod a plačte jej: Veľmi bolí.
A csecsemő
Ľudia zdraví,
is szenvedi, ha szül a nő.
padnite, dolámte sa vy
Páros kínt enyhíthet alázat.
a šepnite k nej: Veľmi bolí.
Mužskí, samci,
De énnekem
kvôli ženskej kaličiaci
pénzt hoz fájdalmas énekem
druh druha, kričte: Veľmi bolí.
s hozzám szegődik a gyalázat.
Bujak, koník,
ručte, keď vás – v jarmo skloniť –
Segítsetek!
vyrezávajú: Veľmi bolí.
Ti kisfiuk, a szemetek
Ryby, iďte
pattanjon meg ott, ő ahol jár.
pod ľadom na hák a hýbte
nemými ústy: Veľmi bolí.
Ártatlanok,
Kto len žije
csizmák alatt sikongjatok
a každý, kto zmučený je –
és mondjátok neki: Nagyon fáj.
vôkol jej lôžka, ktoré horí,
všetci staňte
Ti hű ebek,
a keď stlieva, drkotajte
kerék alá kerüljetek
zubami so mnou: Veľmi bolí.
s ugassátok neki: Nagyon fáj.
Nech to čuje.
Zaprela, čo hodno ju je.
Nők, terhetek
Z pasie len urvala iste
viselők, elvetéljetek
žijúcemu,
és sirjátok neki: Nagyon fáj.
zôkol-vôkol uštvanému,
najposlednejšie útočište.
Ép emberek,
bukjatok, összetörjetek
s motyogjátok neki: Nagyon fáj.
Ti férfiak,
egymást megtépve nő miatt,
ne hallgassátok el: Nagyon fáj.
Lovak, bikák,
kiket, hogy húzzatok igát,
herélnek, rijjátok: Nagyon fáj.
Néma halak,
horgot kapjatok jég alatt
és tátogjatok rá: Nagyon fáj.
Elevenek,
minden, mi kíntól megremeg,
égjen, hol laktok, kert, vadon táj -
s ágya körül,
üszkösen, ha elszenderül,
vakogjatok velem: Nagyon fáj.
Hallja, mig él.
Azt tagadta meg, amit ér.
Elvonta puszta kénye végett
kivül-belől
menekülő élő elől
a legutolsó menedéket.