Shrň si ma, formajúca dlaň,

Nem emel föl már senki sem,

a keď ma prinucujú veľmi

 belenehezültem a sárba.

vyznať ťa, zaprieť, ku mne staň,

 Fogadj fiadnak, istenem,

v potrebách oboch pomáhaj mi.

 hogy ne legyek kegyetlen árva.

Vieš, moje srdce deckom je –

Fogj össze, formáló alak,

nesplať mu, keď ťa zaprie v sebe;

 s amire kényszerítnek engem,

dušu mi neoslep, nech smie

 hogy valljalak, tagadjalak,

niekedy pozrieť sa aj v nebe.

 segíts meg mindket szükségemben.

Ty, čo ta už níč po bôli,

Tudod, szivem mily kisgyerek –

veď ja tvoj trud na seba vzal som,

 ne viszonozd tagadásom;

ty teraz v tieňov údolí

 ne vakítsd meg a lelkemet,

stráž nado mnou drž každým časom.

 néha engedd, hogy mennybe lásson.

Napomeň tých, čo milujem,

Kinek mindegy volt már a kín,

že mi viac srdca od nich treba.

 hisz gondjaid magamra vettem,

Preskúmaj moju vec, než deň

 az árnyékvilág árkain

príde, bych obetoval seba.

 most már te örködj énfelettem.

Intsd meg mind, kiket szeretek,

 hogy legyenek jobb szívvel hozzám.

 Vizsgáld meg az én ügyemet,

 mielőtt magam feláldoznám.