Tri vtáky sú to, ichž mám zvlášte rád;
Három madár van, akit szeretek,
o troch vám vtákoch idem zaspievať.
Három madárról mondok éneket.
Kiež tak by pekný bol môj spev a rým
Ha oly szép lenne rólok énekem,
o nich, jak veľmi ja ich návidím,
Amily nagyon én őket szeretem,
jak veľa blaha, techy, rozkoše
Amennyi boldogságot, örömet
mi títo vtáci poskytujú vše!
Ezen madarak nékem szerzenek!
Nuž, prvý vták je malá sýkorka.
Az első madár egy kis cinege,
Jej zim-baba sa netkne, bosorka,
Nem sérti őt a télnek hidege,
nezmýli nesnahy ju žiadne zlo:
Nem háborítja őt meg semmi vész,
za mrazu, chumle hvízda veselo,
Télben, viharban vígan fütyörész,
si po konárkoch skacká, holých bár,
Vigan ugrál a száraz ágakon,
jak hravý motýľ s kvietka na kvet v jar,
Mint a pillangó a virágokon,
čo bezstarostné decko hupká si,
Ugrál, miként a gyermek, gondtalan,
hneď príde, ujde zas, sťa dákasi
Jön és megyen, máshol van untalan,
by vrtieľka je voždy inode,
Alig képes kisérni őt a szem. -
zrak ledva stačí za ňou v sprievode. —
Kedélyed e cinege, kedvesem!
Sýkorka táto — tak sa javí, hľa —
je tvoja myseľ, žienka premilá!
A második madár egy csalogány,
Elrejtve él a lombok alkonyán,
Vtáčaťom druhým je zas sláviček.
Nem látja más ottan s mást ő se' lát,
On skryte žije v šere vetvičiek,
Kis fészke néki az egész világ,
nik nevidí ho, ni on nikoho;
Ebben dalolgat, s ha dalolni kezd,
to jeho hniezdko, trebárs nemnoho
Elfojt az alkony mindennémü neszt,
je stavby na ňom, je mu celý svet:
Hogy meg ne háborítsa énekét,
v ňom vyspevuje, i keď začne, hneď
Hogy gyönyörködjék a föld és az ég,
ututle súmrak hlukot kdejaký,
Gyönyörködjék e dalban, aminő
by neprerušil jeho piesenky,
Hozzánk csak legszebb álmainkban jő,
by tešily sa zem i nebesá,
Amelynek minden hangja eltemet
kochaly v piesni, aká primkne sa
Egy bánatot és szűl egy örömet,
ku uchu nášmu v najkrajšom ak sne.
Mert mindenik hang egy szent szerelem. -
jejž každý zvuk sťa tklivé zvonenie
Ez a csalogány szíved, kedvesem!
žiaľ jeden pochová a splodí zas
i jednu radosť, lebo každý hlas
A harmadik madár egy ifju sas,
v tom harmónie venci velikom
Szárnyának röpte merész és magas,
je jednou svätou láskou. — Slávikom
A villámokkal egy tanyán lakik
tým — takto zavše predchodí mi, hla —
S tekintetét fölküldi a napig.
je tvoje srdce, žienka premilá!
Nyugodt időben alszik, elvonúl,
De ha vihar jön és üvölt vadúl,
A tretím z v tákov tých je orlíča.
Fölébred a sas szendergésiből,
Tie jeho kriela smelí, nosičia
És a viharnak karjaiba dől
to, vyšinú ho nad oblakov štít;
És vinni hagyja magát általa,
tam s hromo-blesky spoločný má byt,
Mint viszi a lovast a paripa
a pozor svoj až k slncu vysiela.
Rémítő bátran, szörnyű sebesen. -
Keď počasie je kludné docela,
Ez a sas a te lelked, kedvesem!
sám pokoj a mier, spí si v ústraní;
no keď tak víchor príde zdychčaný,
Kedélyed gyermek, szíved asszony és
divoko zreve, začne duriť sa:
A lelked férfi, te csodás, mesés
tu scítne z driemot mladá orlica,
Teremtmény! s én valóban nem tudom,
sa víchru takoj hod! do ramien,
Mi több: szerelmem vagy csodálatom?
ním dá sa uniesť, a on, jakby len
paripa s jazdcom, tak v svet trieli s ňou
s odvahou strašnou, hroznou rýchlosťou.
Tá orlíčka — tak sa mi činí, hľa —
je tvoja duša, žienka premilá!
Máš myseľ decka, srdce ženštiny
a mužskú dušu, tvore báječný!
Ni neviem, čo je väčšie, odhádať:
či láska moja, či môj obdiv snáď?