Chvalabohu, zas je večer. Veď
Hála Isten! este van megin’.
ubudlo i s dneškom zemských bied.
Mával is fogyott a földi kín.
Dnu samotná, sirá svieca plá:
Bent magános, árva gyertya ég:
zvonku nazerá tma nevrlá.
Kívül leskelődik a sötét.
Takto dlho, synček, čos’ mi bdelý?
Ily soká, fiacskám, mért vagy ébren?
Mäkko vystlaté, hla, lôžko máš:
Vetve ágyad puha-melegen:
složiac rúčky, môj anjelik biely,
Kis kacsóid összetéve szépen,
pomodli sa pekne otčenáš.
Imádkozzál, édes gyermekem.
Vidíš, ja chudobný básnik som:
Látod, én szegény költő vagyok:
neveľa ti nechám dedictvom;
Örökül hát nem sokat hagyok;
najviac meno bez škvŕn, ostudy:
Legföljebb mocsoktalan nevet:
lichú zásluhu to u ľudí.
A tömegnél hitvány érdemet.
V srdca záhradke ti, jar kým velí,
Ártatlan szived tavaszkertében
náboženstvu preto žičím vlaž;
A vallást ezért öntözgetem.
složiac rúčky, môj anjelik biely,
Kis kacsóid összetéve szépen,
pomodli sa pekne otčenáš.
Imádkozzál, édes gyermekem.
Bo chudobe zlatom viery vklad,
Mert szegénynek drága kincs a hit.
trpieť naučí a nezúfať:
Tűrni és remélni megtanit:
a tá až po hrobnú záštitu
S néki, míg a sír rá nem lehell,
trpieť vždy a úfať musí tu!
Mindig tűrni és remélni kell!
O, by i mňa, jak raz, viery celý,
Oh, ha bennem is, mint egykor, épen
k úteche mi, v moci držal kráž!...
Élne a hit, vigaszul nekem!...
Složiac rúčky, môj anjelik biely,
Kis kacsóid összetéve szépen,
pomodli sa pekne otčenáš.
Imádkozzál, édes gyermekem.
Až ťa od hry s druhmi — možno včas
Majd ha játszótársaid közül
práca odvolá, i slúžiť raz
Munka hí el - úgy lehet, korán -
budeš cudzáku, čo upríma
S idegennek szolgálsz eszközül,
snáď ťa aj... no láskou otčima!...
Ki talán szeret... de mostohán:
milosť viery steč ti v balzam, v cely
Balzsamúl a hit malasztja légyen
úkryte kým slzy vylievaš.
Az elrejtett néma könnyeken.
Složiac rúčky, môj anjelik biely,
Kis kacsóid összetéve szépen,
pomodli sa pekne otčenáš.
Imádkozzál, édes gyermekem.
Keď tak uzrieš neresť, pocítiš,
Majd, ha látod, érzed a nyomort,
v pleciach poctivca to stály kríž;
Melyet a becsület válla hord;
ako ducha tupia, šliapu ctnosť,
Megtiporva az erényt, az észt,
hriech kým povýšený na hodnosť,
Míg a vétek irigységre készt
a o raj sa s hlupcom osud delí:
S a butának sorsa földi éden:
náboženstvom preváž krivdy tiaž.
Álljon a vallás a mérlegen.
Složiac rúčky, môj anjelik biely
Kis kacsóid összetéve szépen,
pomodli sa pekne otčenáš.
Imádkozzál, édes gyermekem.
A jak vzrastúc, zkúsiš, otčižeň
És, ha felnövén, tapasztalod,
že nie vlasťou ti a priestor ten
Hogy apáid földje nem honod
medzi kolískou a rakvou stým
S a bölcsőd s koporsód közti ür
vekom aj že slúžil pomedzím:
Századoknak szolgált mesgyeül:
poteš sa tým slovom božím: „Zmdlelí
Lelj vigasztalást a szent igében:
sme pútnici len tu — po čierťaž...
„Bujdosunk e földi téreken.”
Složiac rúčky, môj anjelik biely,
Kis kacsóid összetéve szépen,
pomodli sa pekne otčenáš.
Imádkozzál, édes gyermekem.
V lepšiu vlasť, och, netrať nádeje,
Oh, remélj, remélj egy jobb hazát!
ctnosť kde v triumfe sa zaskveje:
S benne az erény diadalát:
ináč súdba by a zemský blud
Mert különben sorsod és e föld
k bohorúhaniu ti pohly hruď. —
Isten ellen zúgolódni költ. -
S radosťou brús v nebi sníčkov, beli,
Járj örömmel álmaid egében,
bozk ten buď ti útrovou i v stráž:
Útravalód e csókom legyen:
složiv rúčky, môj anjelik biely,
Kis kacsóid összetéve szépen,
pekne odriekol si otčenáš!
Imádkozzál, édes gyermekem!
1850