„Zomrieť... mladá...

„Meghalni... ifjan...

Nie. Nechcela som.

Nem. Nem akartam.

Milovala som pieseň, a svetlo,

Szerettem a dalt, és a fényt,

Slnko hrejúce, oči jagavé.

A melengető napot, két csillogó szempárt.

Vojnu, skazu, nechcela som, Nie, nechcela som.

Háborút, romlást, nem akartam én, Nem, nem akartam.

Ale ak mojim osudom je, aby som žila dnes počas Záhuby,

De ha sorsom, hogy éljek máma Pusztuláskor,

v krviprelievaní

vérontásban

Nuž Bohu vďačnosť nech je daná,

Hát Istennek legyen hála,

Ak mi tu žiť bolo dané

Hogy megadatott itten élnem

A umrieť pre teba vlasť, zem moja."

És meghalnom érted hazám, földem."