Sedíme tu a je večer takmer jesenný.

Úgy ülünk itt a koraőszi este

Sme zavetí do vzduchovej vitríny,

levegő-vitrinébe zárva,

ako jedna skala, ako jeden list papiera,

mint egy szikla, mint egy papírlap,

tak beztiažovo a tak ťažko,

oly súlytalanúl és oly súlyosan,

ako len operadlom stoličky si,

ahogyan csak szék támlája vagy

nad tágom sa manžeta belie.

dákó fölött kézelő fehérlik.