(Balada)

Ballada

„Kdeže, muž môj drahý?“ „Ta, kde

"Hová, hová, édes férjem?"

mužom býva sparne;

"Megyek a csatába:

u Golubca čaká Turek,

Galambócon vár a török,

nech nečaká márne.“

Ne várjon hiába."

„Dočkaj, muž môj drahý, nechoď

"Megállj, megállj; édes férjem!

ešte v boja spar, nie:

Ne menj még csatába:

obrátim sa na chvíľku do

Befordulok egy kicsinyég

svojej obliekárne.“

Öltöző szobámba."

„Premilená moja žena,

"Én kegyesem, szép hitvesem,

mne zamýšľaš vzprieť sa?

Ellenemre jársz-é?

Hladké pliecka, kypré ňádra

Sima vállad, puha kebled

broň ti drví predsa;

Töri az a páncél;

v hrsti sa ti meč chvie, kláti:

Félve tartod a nagy kardot

hja, nie roveň kytke —

Remegő kezedben:

Co bys’ hľadala, ty ženská

Mit keresnél, gyönge asszony.

trsť, v krvavej bitke?“

Véres ütközetben?"

„V bitke krvavej ja verná

"Azt keresem, hiv magyar nő,

družka hľadám to, by

Véres ütközetben,

pri tebe som, živá-mŕtva,

Hogy lehessek, élve, halva,

diela každej doby.

Mindig közeledben:

Váži meč, no žiaľ i sto ráz

Súlyos a kard, de nehezebb

ťažší je: sťa z trucu

Százszor is a bánat;

väčšmi drví mi, než pancier,

Jobban töri, mint a páncél.

hruď, za tebou mrúcu.“

Kebelem utánad."

Perlový si zlatý čepiec

Gyöngyös arany fejkötőjét

prilbou uzastiera,

Sisakkal borítja,

štíhly živôtok — sám hodváb —

Karcsu fűzött selyem vállát

vtesná do panciera;

Páncélba szorítja;

aj meč pripne: na pás — zamat —

Kardot is köt: bársony övre

drahokamy;

Gyémántos fogantyút,

červené ostrojí bôtky

Pici piros csizmáira

z striebra ostrôžkami.

Szép ezüst sarkantyút.

Lahôdkou privábi vranca

Csalogatja csemegével

pred trnác: hup! cmukne;

Muci paripáját;

van v povolí zdúva poly

Lebke szellő lebegteti

jej zelenej sukne.

Tengerzöld ruháját;

Hradskou vstáva oblak prachu,

Széles uton, poros uton

len kôň sa jej dotkol,

Felleget ver a ló,

ligoce sa... blyskoce sa

Csillámlik a... villámlik a

lesklá ocel podkov. —

Fényes acél patkó. -

„Pozdrav Pánboh, pani sestra,

"Fogadj Isten, húgom asszony,

ťa tu stred bojišťa;

Itt az ütközetben;

šípy ozaj prinieslas’: toť,

Nyilat ugyan, amint látom,

v očkách sa ti blyštia —“

Hoztál szép szemedben -"

„Pane králu, Žiha kráľu,

"Uram király, Zsigmond király

nie zvyk u vojenstva

Nem oly divat már ma

už z kúš strielať, jak za mladi

Nyillal lőni, mint felséged

vášho veličenstva.“

Fiatal korába'."

Na Golubac-hrad s Dunaja

Galambócot a Dunáról

útokom hnať začnú;

Ostromolni kezdik;

s rieky, od sucha mu škodu

Folyamon is, szárazon is

spôsobujú značnú.

Egyre törik, vesztik.

V čele všade Rozgoňovci,

Elől, elől Rozgonyival

on, vždy bohatier, a

Kedves élet-párja,

jeho milka, švárna Cilka,

Hiv szerelme, szép Cicelle,

Svätojurských dcéra.

Szentgyörgyi leánya.

Pohan-Turek po Morave

Pogány török a Moráván

s novým priplul vojom:

Érkezik új haddal:

„Včuľ, junáci, plavci všaci,

"Most vitézek! hajós népek!

spolným na nich brojoml“

Közül-akarattal!"

Sama vedie Rozgoňová

Maga vivé Rozgonyiné

proti vrahom galej,

Ellenök a gályát,

za ňou hrnú hrdinovia;

Követi a sok dalia

práporom šat zvial jej.

Lobogós ruháját.

Z diel vybúši — div pre uši

Szól az ágyu - szokatlanul

osmanské, strach zjavne;

Durva ozmán fülnek;

na ich lode letia v blku

Hajóira tűz-kanócok,

smolné vence, hlavne.

Koszorúk repülnek;

..Vody, vody!' reve pohan,

"Vizet! vizet!" a pogányság

darmo: v daždi palnom

Orditoz hiában;

všetko zhorí, hoc jak v mori

Mind odaég, bár van elég

vôd v Dunaji valnom. —

Víz a nagy Dunában. -

Tu už Murad nezná žartu:

Maga Murad ezt a dolgot

s veľkou — sťaby búrkou —

Nem veszi tréfára,

válečnou sa silou blíži

Közeledik nagy hadával

on sám, cisár Turkov;

Törökök császára;

na stotisíc číta mužstva,

Százezerre megyen serge,

pašov-, begov mnoho:

Sok basával, béggel,

Turek, Tatár — spahi, jan čiar,

Török, tatár - spahi, jancsár,

výbor vojska toho.

Válogatott néppel.

Skoda bolo, Žiha kráľ, ti

Kár volt neked, Zsigmond király

zhačkať sa hneď zkrátka,

Mindjárt megijedned,

za posmech si od pohana

Gyalázaton a pogánytól

kúpiť zadné vrátka;

Egér-utat venned,

peiia niekdy vlk, no zuby

Fut a farkas néha-néha,

šklabiac: tvs’ — och, podej

De szikrázó foggal;

tvár kam! — ľuďom dal prejsť prúdom

Népedet te átkeletted

v úteku, sťa zlodej.  —

Szökve, mint a tolvaj. -

Spahi, jan'čiar udrú na voj

Spahi, jancsár, utóhadnak

zadný, v tyl i s kraja:

Ered az inába:

moc ich padne pod handžárom,

Sok rohan ott éles tőrbe,

viacej do Dunaja.

Még több a Dunába;

Pešo i kráľ horko-ťažko

Gyalogszerrel a király is

stačí ujsť vše tiesni;

Csak nehezen futhat;

Rozgoň svojou päsťou, zbrojou

Jó Rozgonyi karja, kardja

cestu jemu kliesni. —

Csinál néki utat. -

„Hej, kto pluje, kormidluje

"Hej! ki hozza, kormányozza

s korábom sem zďala ?

Ide azt a gályát?

A či už nik nezachráni

Vagy már senki meg nem menti

uhorského kráľa?“

Magyarok királyát?"

„Ja ho vediem, slabá žena.

"Én, én hozom, gyönge asszony,

nočnej za nesnahy:

Hajómat az éjben:

skoč naň, pane, Ziha kráľu.

Ülj fel uram, Zsigmond király,

i ty, muž môj drahý!"

Te is, édes férjem!"

V Lackove sa octli Uhria

Lászlóvárott a magyarság

v bezpečnosti kline.

Vala bátorságban.

Chýr o bitke rozletel sa

Híre futott a csatának

krížom po krajine.

Széjjel az országban.

Víťazstvo v ňom Žigmundovo

Egy árva szó sem beszéli

ni nepríde k slovu;

Zsigmond győzedelmét;

v sveta diali všetko chváli

Mind a világ, széles világ

Cilu Rozgoňovú. —

Rozgonyi Cicellét.