Pod oblokom
Ablak alatt
ker pivonky práve
A pünkösdi rózsa,
rozprskáva
Kezd egy kicsit
puky usmievavé:
Fesleni bimbója:
z nich vyberá
Kékszemű lyány,
deva modrooká
Válogat belőle,
na zajtrajší
Koszorúnak
sobáš do venčoka.
Holnap esküvőre.
Včelka zlká vtom
Reménykedik
s byľôčky, kde sedká:
Egy kis méh az ágon:
Zlatovláska,
Szép eladó,
joj, neruš mi kvietka!
Jaj, ne bántsd virágom!
Tento jeden
Ezt az egyet
som si vyhľadala,
Magamnak kerestem,
sotva puknul,
Alig hasadt
s ním sa srukovala.
Mikor eljegyeztem.
Vetí panna:
Felel a lyány:
Stvorička ty sprostá,
Te bohó kis állat!
nájdeš ruží.
Lelsz te rózsát
nejednu, ba do sta;
Nem egyet, ha' százat,
vzkvitnú zajtra,
Holnap is nyit,
zajtra prídeš zas, i
Holnap is eljössz te
len nežiadaj
Csak ne kívánd
tú dnes prvej krásy.
Ami legszebb közte.
Rečie včelka:
Mond a kis méh:
Kráska na vydaj ty,
Szőke szép hajadon,
Boh verného
Neked Isten
premilého daj ti!
Hű szeretőt adjon!
Nemoc toho,
Nem sok amit
čo od teba pýtam:
Kívánok tetőled:
milenca mi,
Ne szakaszd le
nože, nestrhni tam.
Az én szeretőmet.
Dievčina jej:
Felel a lyány:
Horký neodtrhnem,
Dehogynem szakasztom!
skôr mladušstvom
Dehogy leszek
bez nej ver’ povrhnem!
E ne'kűl menyasszony!
Do venca tú
Koszorúmban
ružu vpletiem zpredu,
Ezt fonom előre,
tak nech zajtra
Ugy vigyenek
na sobáš ma vedú.
Holnap esküvőre.
Nedoriekla,
El se mondá,
siahla k púčku prsty,
Nyult a szép bimbóhoz
ulomiť ho
Hogy letörje
k iným kvetom v hrsti.
A virágcsomóhoz.
Vtom jej včelka
A szegény méh
sadla, nebožiatko,
Rárepűlt kezére,
na ruku, chtiac
Csókot adni
pobozkať ju sladko-
Annak a fejére.
„Všt, vražedník!
"Hess te gyilkos!
Nepusť žiala vztek: na,
Ne bocsáss fulánkot:
odtrhnutý
Leszakasztám,
zaber si kvet.“—„Pekná
Vigyed a virágod."
mladuška, nač
"Szép menyasszony,
mne je odtrhnutý!
Már nekem mi haszna!
Veci by chybel
Koszorúdnak
bojsa venčeku ti!
Híja lesz miatta."
Veď by chybel
Koszorúdnak
bojsa venčeku ti —
Híja lesz miatta -
výraz včelkin
Ezt a kis méh
bol čajs’ trpkej chuti,
Keserűn mondhatta,
bo srdiečko,
Mert a szíve,
darmo práško-malô,
Hiába parányi,
pre kvietok ju
Nagyon tudott
veľmi bolieť znalo.
A virágért fájni.
A devu, hoc
S a leánynak,
skríkla, bledá celkom,
Hiába kiáltott,
na podočí
Szeme alá
štipla žihadielkom;
Üti a fulánkot;
chudák chrobák!
Szegény bogár!
Ten mrúc po tom činu.
S maga haldokolva
stranou sadol
Félreült, egy
na krík rozmajrínu.
Rozmarin-bokorra.
Mladúcha však,
Szép menyasszony
zjajkajúc, šla skokom;
Jajgat a sebével,
nie, na sobáš
Esküvőre
nemôž’ s takým okom,
Sem mehet szemével:
po nov-mesiac
Holdfogyásig
opucheľ tam, pruh aj...
Dagadt lőn a tája...
A za ten čas
Azalatt meg
zanechal ju šuhaj.
Elhagyá babája.