Rád vidím ráno, keď

Szeretem a reggelt,

najsamprv vrcholky topoľové

Mikor a jegenyék sudarára

ožiari zlatý lúč

Legelébb esik a

slnca, čo rodí sa vnove.

Születő nap arany sugára

a kraj sa vyjasní priam,

S kiderűl a vidék,

farba mu, vôňa, hlas ožijú sýte: —

Szine, illata, hangja föléled:

kus ešte, ďaleko k úvratiam!

Tova még, tova még!

Môj je deň, moje je žitie.!...

Enyim a nap, enyém az élet...

Večer, ach,

Ah, az est!

um i telo vo mdlobách;

Bágyad akkor elme, test;

trudne duch sa domov vracia;

Hazaszáll a megtört lélek;

rastie tieň... začínam báť sa.

Nő a lombárny... félek, félek.

Cos’ dnes získal, duchu, z púri.

Mit hozál ma, vándor szellem,

ostňom zajtra do perutí ?...

Hogy holnapra fölemeljen?...

Šťastný, ak na dnes obzrie sa ti

Boldog, ha visszanéz a mára

lúč povedomia, úsmech zlatý! —

Öntudatod nyájas sugára! -