Malý zvon je ten dávny,

A kis harang a régi,

čo zabúraca v tichosť,

Mely belezúg a csöndbe,

všednosť, tá tiež je dávna,

A szürkeség a régi,

jar rozkvitáva nad ňou.

Fölé virít a tavasz.

Všetko je dávne, všetko,

Minden, minden a régi,

no kde ja žijem, chodím?

De én hol élek, járok?

Tak ďaleko som nebol,

Nem voltam ilyen messze,

nebol som nikdy, nikdy.

Nem voltam soha, soha.

Umriem z toho, ak rieknu,

Belehalok, ha mondják,

že som tu vzlietol na púť,

Hogy én itt szálltam útra,

odtajím, zapriem bozk ten,

Megtagadom a csókot,

čo na cestu ma vyslal.

Amely útra indított.

Bláznivej trmy-vrmy,

Én a bolondos zajnak,

cifrovaného mesta

Én a cifra városnak

ja tuláckou som dušou,

Vagyok a kóbor lelke,

dedina, neponíž ma.

Ne gyalázz meg hát, falu.

Óh, urvi si ma, Mesto,

Ó, kapj fel innen, Város,

odtiaľto ber ma, Mesto:

Ragadj el innen, Város:

tí, ďaleko čo vzlietli,

Kik messze kiröpültek,

nech nevrátia sa domov.

Sohse térjenek haza.