V purpure prišiel od Východu,

Bibor-palásban jött Keletről

za vpádu rýmov v prasvit zôr.

A rímek ősi hajnalán.

Z jarený vínom, na paripe

Jött boros kedvvel, paripásan,

prišiel a s lutnou, spevom si

Zeneszerszámmal, dalosan

Pra-Kajan ku mne prisadol.

És mellém ült le ős Kaján.

Samopašník, mi v uši nôti,

Duhaj legény, fülembe nótáz,

ja počúvam a prúdi mok.

Iszunk, iszunk s én hallgatom.

Ružové zore v dlhom rade

Piros hajnalok hosszú sorban

prešuchnú sa a opilé

Suhannak el és részegen

klopú nám, klopú na oblok.

Kopognak be az ablakon.

Stratené blaho Svät-Východu,

Szent Kelet vesztett boldogsága,

prítomnosť táto, dnešok psí

Ez a gyalázatos jelen

a cifrovaná budúcnosť — hmla

És a kicifrált köd-jövendő

na vínnom stole tančia, kým

Táncol egy boros asztalon

Pra-Kajan so mnou zápasí.

S ős Kaján birkózik velem.

Ja v mrcha žakete si driemem,

Én rossz zsaketben bóbiskálok,

on skvie sa v nachu plápole.

Az ős Kaján vállán bibor.

Krucifix, voskovice, chmúra.

Feszület, két gyertya, komorság.

Veľký to turnaj, neúfny.

Nagy torna ez, bús, végtelen

A víno tečie po stole.

S az asztalon ömlik a bor.

Od čias starého Babylonu

Ó-Babylon ideje óta

Pra-Kajan so mnou bojuje.

Az ős Kaján harcol velem.

Tam snáď môj dáky predok chlipný

Ott járhatott egy céda ősöm

blúdil, odvtedy druhom mi,

S nekem azóta cimborám,

otcom, cisárom, bohom je.

Apám, császárom, istenem.

Korheľ Apollón, výsmešnícky,

Korhely Apolló, gúnyos arcú,

skíza mu plášť a čaká kôň,

Palástja csusszan, lova vár,

no víri bál a hučí turnaj.

De áll a bál és zúg a torna.

Vandruje, stále vandruje

Bujdosik, egyre bujdosik

pohár po stole krvavom.

Véres asztalon a pohár.

„Pán veľkomožný, druh môj prajný,

»Nagyságos úr, kegyes pajtásom,

pusť ma už, hlavu ťažkú mám.

Bocsáss már, nehéz a fejem.

Mnoho už z dobrôt, mnoho bolo,

Sok volt, sok volt immár a jóból,

dosť bolo hriechu, nocí, túh,

Sok volt a bűn, az éj, a vágy,

dosť lásky, otče, prisahám.“

Apám, sok volt a szerelem.«

Zlomenú lutnu stonúc núkam,

Nyögve kinálom törött lantom,

zlomené srdce, ale on

Törött szivem, de ő kacag.

chechtá sa. Život víri, jachá

Robogva jár, kel, fut az Élet

spevavej našej, krvavej

Énekes, véres és boros,

a svätej krčmy pod oknom.

Szent korcsma-ablakunk alatt.

„Pane, vstúp s iným v súboj, mne je

»Uram, kelj mással viadalra,

radosť nie radosť, ponurý

Nekem az öröm nem öröm.

hlavybôľ len je mámor, sláva,

Fejfájás a mámor s a hírnév.

v mizerných snoch sa zodrali

Cudar álmokban elkopott

ľvie moje hrdé pazúry.“

A büszke oroszlán-köröm.«

„Maďarská, pane, moja hruda,

»Uram, az én rögöm magyar rög,

jalová, vyžmýkaná. V čom

Meddő, kisajtolt. Mit akar

ten veľký mámor je, čo núkaš?

A te nagy mámor-biztatásod?

Čo stoja zmluvy vína, žíl?

Mit ér bor- és vér-áldomás?

Čo človek, keď je Maďarom?“

Mit ér az ember, ha magyar?«

„Pane, ja túlavý som sluha,

»Uram, én szegény, kósza szolga,

vysatý blázon, pária.

Elhasznált, nagy bolond vagyok,

Nač piť už teraz do nemoty?

Miért igyak most már rogyásig?

Groš nemám, viera ufrnkla,

Pénzem nincs, hitem elinalt,

sila je v ťahu, umriem ja.“

Erőm elfogyott, meghalok.«

„Pane, mám matku: svätá žena.

»Uram, van egy anyám: szent asszony.

Mám Lédu: požehnaná buď.

Van egy Lédám: áldott legyen.

Aj zopár zábleskov mám snivých,

Van egy pár álom-villanásom,

aj druhov pár. A pod dušou

Egy-két hivem. S lelkem alatt

ohavný veľký močiar: brud.“

Egy nagy mocsár: a förtelem.«

„Snáď by som aj pár pesničiek mal,

»Volna talán egy-két nótám is,

veľký spev, bujný, nový tón,

Egy-két buja, új, nagy dalom,

no pozri, v prasúboji tomto

De, íme, el akarok esni

ja padnúť chcem, ja ležať chcem

Asztal alatt, mámor alatt

pod stolom a pod mámorom.“

Ezen az ős viadalon«

„Smutného sluhu prepusť, pane,

»Uram, bocsásd el bús szolgádat,

veď ničoho niet, dobre viem,

Nincs semmi már, csak: a Bizony,

len istota, pra-istá Skaza.

Az ős Bizony, a biztos romlás,

Netráp ma, nešiaľ, nespíjaj.

Ne igézz, ne bánts, ne itass.

Pane, ja viacej nepijem.“

Uram, én többet nem iszom.«

„Mám čemer, hnus svoj, veľkú hrôzu

»Van csömöröm, nagy irtózásom

a chorý, vetchý driek svoj mám.

S egy beteg, fonnyadt derekam.

Naposled pred tebou sa kloním

Utolszor meghajlok előtted,

a o zem hodím pohár svoj.

Földhöz vágom a poharam.

Pane, ja sa ti poddávam.“

Uram, én megadom magam.«

A hľa, už sadá na paripu,

S már látom, mint kap paripára,

potľapká ma, sa zarehce

Vállamra üt, nagyot nevet

a diaľ ho nesú s pejkom jeho

S viszik tovább a táltosával

pohanské spevy, jasy zôr,

Pogány dalok, víg hajnalok,

bosorské vetry, horúce.

Boszorkányos, forró szelek.

Z Východu k Západu zas v nový,

Száll Keletről tovább Nyugatra,

pohanský turnaj letí on

Új, pogány tornákra szalad

a s krucifixom, s črepmi čaše

S én feszülettel, tört pohárral,

ja, meravo sa ceriaci,

Hült testtel, dermedt-vidoran

chladný, sa vystriem pod stolom.

Elnyúlok az asztal alatt.