Zastanem dychčiac: Paríž, Paríž,

Megállok lihegve: Páris, Páris,

ľudská húsť, les, čo obrovský je.

Ember-sűrűs, gigászi vadon.

Nech pandúrsky voj od Dunaja

Pandúr-hada a szájas Dunának

cvála sem za mnou:

Vághat utánam:

Seina ma čaká, Bakoň skryje.

Vár a Szajna s elrejt a Bakony.

Veľký je hriech môj: moja duša.

Nagy az én bűnöm: a lelkem.

Že vidím vpred a nedbám sily.

Bűnöm, hogy messzelátok és merek,

Zradil som plemä Álmošovo

Hitszegő vagyok Álmos fajából

a stepné voje,

S máglyára vinne

iránske, by ma upálili.

Egy Irán-szagú, szittya sereg.

Môžu prísť: na Paríža hrudi

Jöhetnek: Páris szivén fekszem,

spočívam, omámený, voľne.

Rejtve, kábultan és szabadon.

Hôrneho chlapca z Hunnie tu

Hunnia új szegénylegényét

so smiechom skrýva

Őrzi nevetve

Bakoň pod svoje kvety hôrne.

S beszórja virággal a Bakony.

Tu umriem a nie pri Dunaji.

Itt halok meg, nem a Dunánál.

Mrzkí mi nezatlačia oči.

Szemem nem zárják le csúf kezek;

Na Seiny hlas ja v dáku veľkú

Hív majd a Szajna s egy csöndes éjen

ničotu smutnú

Valami nagy-nagy,

zapadnem v jednej tichej noci.

Bús semmiségbe beleveszek.

Že vrieska víchor a ty, Tisa,

Vihar sikonghat, haraszt zörrenhet,

ponad pláň maďarskú sa valíš,

Tisza kiönthet magyar sikon:

to nič je: mňa aj mŕtveho snáď

Engem borít erdők erdője

skrýva les lesov,

S halottan is rejt

verný môj Bakoň, veľký Paríž.

Hű Bakony-erdőm, nagy Párisom.

1907