po špičke stromov niekto chodí

valaki jár a fák hegyén

kto tvoju hviezdu zažal a zhasol

ki gyújtja s oltja csillagod

len ten osamotený sa nebojí

csak az nem fél kit a remény

na koho výhľad už naskrz zabudol

már végképp magára hagyott

bojím sa ešte pestujem úfnosť

én félek még reménykedem

pozreteľný strach

ez a megtartó irgalom

tá zachovajúca ľútosť

a gondviselő félelem

ma mátal na predošlých koľajách

kísért eddigi utamon

po špičke stromov niekto chodí

valaki jár a fák hegyén

ktovie keď padám či

vajon amikor zuhanok

ešte vtedy rozsvieti

meggyújt-e akkor még az én

novú hviezdu pri mojom ohni

tüzemnél egy új csillagot

alebo stisne aj mňa

vagy engem is egyetlenegy

do jediného černastého pôvodu

sötétlő maggá összenyom

a na jednej hviezde rodiacej sa

s nem villantja föl lelkemet

dušu mi zatemní

egy megszülető csillagon

niekto chodí po špičke stromov

valaki jár a fák hegyén

vravia že panuje nad prachom

mondják úr minden porszemen

vravia že on sám je nádejou

mondják hogy maga a remény

vravia že on sám je strachom

mondják maga a félelem