Ťažko sa mi čaká, čaká

Várom, várom lakodalmam

na sobáš.

Nehezen,

Ale veď už dnes či zajtra

No de hiszen maholnap már

tu ma máš.

Itt leszen,

Týždeň ujde, jak by brnkol,

Nem a világ ez az egy hét,

rozmelním ho ako zrnko.

Lemorzsolom apródonként

Nejako.

Valahogy.

Dievča z biedy, v biede žiadna

Szegény ember lánya vagyok,

útecha,

Az apám

peniaz ani dom mi otec

Egy kunyhót sem, egy garast sem

nenechal.

Hagy reám:

Bieda, bieda! Nie až taká,

Baj, baj! De nem olyan nagy baj,

prežijeme, čo nás čaká.

Azért mi csak elélünk maj`

Nejako.

Valahogy.

Môj ženích je síce malý

Völegényem akaratos

srdnatý,

Kis ember,

ale ja mu nepopustím

Én sem hajtok fejet minden

opraty.

Mindenben,

V žilách oheň, a nie blato,

Tüzes patak a mi vérünk,

veď ja už viem, ako na to.

Hanem azért csak megférünk

Valahogy.

Nejako.

Dnes ustúpi on a zajtra

Ma ő enged, holnap meg én

zasa ja.

Engedek,

Tak sa hnevom vysmejeme

Igy elejét álljuk szépen

obaja.

A pörnek,

A keď sa aj povadíme,

És ha nappal összeveszünk,

veď sa večer pomeríme.

Este majd csak kibékülünk

Nejako.

Valahogy.