Nech sa každý smeje,

Mindenki nevessen,

vraví otec, keď práve fotí,

mondja apa, amikor fényképez,

lež smeje sa len matka,

de csak anya nevet,

lebo ja ešte takto neviem,

mert én így nem tudok,

mňa vždy treba rozosmiať,

engem mindig meg kell nevettetni,

otec preto zloží fotoaparát

ezért apa leteszi a fényképezőt

na vhodné miesto,

egy alkalmas helyre,

toto bude vhodné miesto,

ez pont alkalmas hely lesz,

vraví pri tejto príležitosti,

mondja ilyenkor,

potom zapne časovač,

aztán bekapcsolja az időzítőt,

a pokloní sa, aby stlačil

és lehajol, hogy megnyomja

spúšťacie tlačidlo,

az exponáló gombot,

a keď sa rozbehne,

és amikor szaladni kezd,

už sa skutočne každý smeje,

már tényleg mindenki nevet,

aj matka, aj otec i ja,

anya is, apa is és én is,

lebo každý vie,

mert mindenki tudja,

že včas tam aj tak nedobehne,

hogy úgysem ér oda időben,

na takýchto fotkách vidno

az ilyen fényképeken apának

vždy len otcov chrbát.

mindig csak a háta látszik.