Pri príležitosti smrti Petra Esterházyho

Esterházy Péter halálára

Zomrel, či iba čiernozem študuje?

Meghalt-e, vagy csak a földet tanulja?

Niet, lebo z neho každý prosíka?

Azért nincs, mert mindenki kér belőle?

Mŕtveho nádej, drobcova pamiatka.

Remény halottja, emlék újszülöttje.

Ak niet slnka, aj svit luny ubudne?

Ha napunk nincs, marad-e fény a holdra?

Vraz do neba sa prebiť, jak je možné?

Hogy lehet így, hirtelen égre törni?

Sme zakrpatení, zrušil sa náš rast.

Korcsok vagyunk, megszűnt növekedésünk.

Zanikli sme, hoc zratovali nám rásť.

Megsemmisültünk, bár megmenekültünk.

Skoro lživé je všetko, čo je hmotné.

Maholnap minden hamis, ami földi.

Kŕmnou sviatosťou je každé lúčenie?

Agyamig sértesz, hogy most elenyészel.

Zhaní ma po um, že teraz mizneš.

Vagy sötét kút az álom, a halál is?

Či temnou studňou je sen i úmrtie?

Tápláló szentség minden búcsúvétel?

Kým našu zem spoznáš, do neba vnikneš

Élsz, ha szívünkbe férsz a végtelennel,

sťa boh nový, či medzihviezdne bytie.

s míg földdel ismerkedsz, az égre máris

Ak sa nám do sŕdc večným zmestíš, žiješ.

új isten ért, vagy csillagközi ember.