Pri príležitosti smrti Petra Esterházyho

Esterházy Péter halálára

Odišiel si a zostal si tu celkom.

Egészen elmentél, egészen itt maradtál.

Nechýba tu nikto, len voľný človek.

Nem hiányzik itt, csak a szabad ember.

Vták i duch všetci majú nízky dolet,

Madár és lélek mind alacsonyan száll,

nevodí ich anjel pri kroku tesnom.

szűkebb utakon nem kíséri angyal.

Bezhlasný ošiaľ, súcno srdca márne.

Hiába a szív, hangtalan a mámor.

Z mlčania koľko jedu som nasal!

Hány mérget szívtam már a hallgatásból!

Joj, stupeň by bez cudzoty nejasal.

Jaj, a magasság mindig idegenség,

bez teba sú noci prchavo-prázdne.

nélküled véges-üresek az esték.

Minieme sa sami, hoci on chýba,

Magunk fogyunk el, noha ő hiányzik,

lebo kto sa stratil, inakšie žiari –

mert aki eltűnt, másképpen világít –

zrazu sa mu zjaví otčina všade.

hirtelen terem mindenütt hazája.

Ten, kto tu dole nôtil, udrží sa:

Aki itt lenn dalolt, az úgy marad fenn:

v nekonečne sa na veky zjaví,

örökre feltűnik a végtelenben

aby ho živý, mŕtvy zazrel náhle.

hogy élő s halott egyszerre megtalálja.