Som kráľom včuľ vždy slnca na sklone.

Király vagyok most minden alkonyon:

Lúč, nímž ma skrápa, sťaby ruže brat;

A nap pirosló fényt lövel reám,

tie jeho ružné lúče pokonné

A nap pirosló búcsusúgara

na purpur farbia povšedný môj šat.

Biborra festi egyszerű ruhám.

S rozkošou schodím v ten čas okolie,

Gyönyörrel járom estenként a tájt,

vykročiac z domku; šírym pod nebom

Kilépvén a kis házfödél alól;

sa vracia statok v prachu kúdole

Porfellegekben a nagy ég alatt

na nocľah, cengajúc i klepúc vtom.

A hazatérő nyáj kolompja szól.

Do rozkochania načúvam tej hre,

Elandalodva hallom e zenét,

i rozkochaný hladím koľ seba;

Elandalodva szemlélek körűl;

nesmierna roveň, kam len oko zre.

És messze látok, mert mindenfelé

ma otáča, lem máčuc do neba.

Megmérhetetlen rónaság terűl.

Na roviny tej mori bez končín

A rónaságnak messze tengerén

strom tu-tam čnie, sťa sihoť z tichých vôd.

Imitt-amott áll egy fa, mint sziget,

a v modlitbe kam túži moslemín,

S hová imát küld a mohamedán:

ta dlhú hádže tôňu: na východ.

Kelet felé ez hosszu árnyat vet.

Jak v bitke vojak z rán, i slnce tak

Miként csatában a sebzett vitéz,

tiež vykrváca, sklesne naposled;

Elvérzik a nap végre, s elesik;

i jak smrť chrabrú sláva: luny vďak

S mint a dicsőség a vitéz-halált,

a jas hviezd slnce nasledujú hneď.

A napot csillagok s hold követik.

Koľ mňa je noc, noc svetlá; v hviezdnatej

Körűlem éj van, fényes éjszaka;

tej noci sníva tíš však, že sa zdá.

A csillagfényes éjben méla csend,

jak čul bych, čo hrá v lune vysmiatej

Oly csend, hogy szinte vélem hallani,

Dávida kráľa harfa zlatistá.

Mit a holdban szent Dávid lantja zeng.

Z blízkeho plesa húsok divokých

A szomszéd tóból a vadlúdakat

zriem kŕdeľ tiahnuť v diaľky priehlbeň;

Látom csapatban messzeszállani;

z pŕs tak mi vzlieta, ulieta — ni dych —

Szivemből is föl- és elszállanak

ctižiadze, chýru mnohý divý sen.

A nagyravágyás, hír vad álmai.

Zabúdam na Pešť, jej hluk, všeliké

Feledni kezdem Pestet és zaját,

na predsavzatia pyšné v budúcnu;

S jövendőm minden büszke terveit;

lepšie by... hútam si, tu žiť mi, kde

Jobb lenne élnem, így gondolkodom,

i na mňa skoro iní zabudnú.

Jobb lenne élnem elfeledve itt.

Čo zvelebenom je ma po mene ?

A fölmagasztalt nagy nevek között

S tým pokoj mi! — Mňa tých je do potrieb:

Ne hangoztassa senki nevemet,

bych vinohrad mal, záhon, červené

Csak szőlőm és szántóföldem legyen,

čo vínko rodia, hej. a biely chlieb.

Termők piros bort s fehér kenyeret.

A z vinice keď, s role odvolá

S midőn szőlőmbül s szántóföldemről

ma domov večer: večeru vše, síc’

Házamba térek este: hozza be

z tých plodín len, nech rúčky nastolia

Majd a piros bort s fehér kenyeret

mi biele nevesty, sťa zore, líc.

Piros menyecskének fehér keze.

A smrti pozdnej prst jak manželu

S ha a késő halálnak ujjai

i žene zatlačil zrak: starčekom

A férj és nő szemét majd befogák:

nech obom v jednom hrobe ustelú

Tegyék egy sírba a két aggastyánt

s nepretvárivým vnuci nárekom.

Nem tettetésből síró unokák.