Rozmýšľajúc vše, sa pozadumám,
Elmerengek gondolkodva gyakran,
ani neviem, čo za myšlienku mám;
S nem tudom, hogy mi gondolatom van,
preletím vlasť, jak je dlhá-šíra,
Átröpűlök hosszában hazámon,
ba zem, celý okruh všehomíra! —
Át a földön, az egész világon.
Piesne, ichž klík tu sa vo mne ruše,
Dalaim, mik ilyenkor teremnek,
luno-lúče snivej sú mi duše.
Holdsugári ábrándos lelkemnek.
Namiesto že rojčím, zájmov prostý,
A helyett, hogy ábrándoknak élek,
snáď mal bych žiť radšej budúcnosti
Tán jobb volna élnem a jövőnek,
i sa starať... ech, reč predaromná!
S gondoskodnom... eh, mért gondoskodnám?
dobrý je Boh, postará sa o mňa. —
Jó az isten, majd gondot visel rám.
Piesne, ichž klík tu sa vo mne ruše,
Dalaim, mik ilyenkor teremnek,
motýle sú nedbalej mi duše.
Pillangói könnyelmű lelkemnek.
Ak tak stretnem švárne dievča, v ume
Ha szép lyánnyal van találkozásom,
ešte hlbší hrob vykopem dume;
Gondomat még mélyebb sírba ásom,
zahladím sa v devin zrak až k spodu,
S mélyen nézek a szép lyány szemébe,
ako hviezda v tichú plesa vodu. -—
Mint a csillag csendes tó vizébe.
Piesne, ichž klík tu sa vo mne ruše,
Dalaim, mik ilyenkor teremnek,
divé ruže to ľúbostnej duše.
Vadrózsái szerelmes lelkemnek.
Ľúbi deva... ? Radosť javím pitím;
Szeret a lyány? iszom örömemben,
Nie ma? Musím piť, bo horkosť cítim.
Nem szeret? kell inni keservemben.
A kde pohár s vínkom vôkol chodí,
S hol pohár és a pohárban bor van,
tam hneď rozmar jarabí sa zrodí.
Tarka jókedv születik meg ottan.
Piesne, ichž klík tu sa vo mne ruše.
Dalaim, mik ilyenkor teremnek,
dúhy sú mi podnapilej duše.
Szivárványi mámoros lelkemnek.
Och, však kým mám pohár v ruke, mnohý
Oh de míg a pohár van kezemben,
národ v okovách má ruky-nohy:
Nemzeteknek keze van bilincsen,
i jak veselo znie cveng- pohára,
S amilyen víg a pohár csengése,
tak pút štrk sa smutne prihovára. —
Olyan bús a rabbilincs csörgése.
Piesne, ichž klík tu sa vo mne ruše,
Dalaim, mik ilyenkor teremnek,
mrákavy sú skormútenej duše
Fellegei bánatos lelkemnek.
Lež nač’ trpí v rabstve ľud, čo väzy
De mit tűr a szolgaságnak népe?
nevystrie, by strhal si reťazi?
Mért nem kél föl, hogy láncát letépje?
Na to čaká, z božej milosti že
Arra vár, hogy isten kegyelméből
mu ich hrdza s rúk-nôh shryzie-slíže?
Azt a rozsda rágja le kezéről?
Piesne, ichž klík tu sa vo mne ruše,
Dalaim, mik ilyenkor teremnek,
hromy-blesky hnevnej sú mi duše.
Villámlási haragos lelkemnek!