svetlá prebúdzajúceho sa mesta

az ébredő város fényei

na rozhýbanú ruku hladí úder pästi ho zasiahne

nézi a lendülő kart az ökölcsapás úgy éri

akoby záclonu rozšklbal

mintha egy függönyt széjjelrántana

nehovorí nereve mlčky padá

nem beszél nem ordít némán zuhan

na dlažobný kameň rozopne si sako

az utca kövére kigombolja zakóját

chlad cítiť a na tuhý mramorový

érezni akarja a hideget ráborulni a

vzduch zvaliť sa chce akoby priestor

tömör márvány levegőre mintha szétlapítaná

doliehajúci na hruď ho sploštil do nízkych

a mellére nehezedő tér belepréseli

ufúľaných oblakov ho vlisuje nedočiahne

az alacsony szutykos felhőkbe nem éri el

na zem akoby mu medzi prstami blany narástli

a földet mintha hártya nőne ujjai közé

pádlovaním vpred pláva cestu si razí

ahogy evez úszik előre helyet csinál

lakťom odsúva všetečníkov

a könyökével arrébb tolja a bámészkodókat

matne tresne do prachu a niet ani slova ani krvi

tompán puffan a porban és nincs se szó se vér se

zlosť sa neozýva nekrváca len sa vytrhne

harag nem szól nem vérzik és csak kiszakad

žeravý a popolovo sivý medzi nohami leží

forrón és hamuszürkén fekszik lábak közt

otvorenými očami – na mieste tela

nyitott szemmel - nézi a test helyén

sleduje telo odvráti sa v dave ukryje sa

a testet elfordul eltűnik a tömegben

aby nevideli na čo myslí hoci

hogy ne lássák mire gondol onnan jól lehet

tam pri tom dome sa každé ráno zastaví

ott minden reggel annál a háznál megáll

hladiac nahor z akej výšky možno padnúť

felfelé néz milyen magasról esne

mlčky dopadne na dlažobný kameň

zuhan az utca kövére némán