Koľkýže je to už pohár!

Hányadik már a pohár?... csak

Piaty len?

Ötödik?

Všetka česť mu, účinkuje

Teremt' ugyse! becsülettel

pohár ten.

Működik.

Inokedy chlap som aj po desiatich,

Máskor megfe-felelek kétannyinak:

a dnes nohy slabnú mi už od piatich.

S lábaim most már öttől is inganak.

Klátia sa mi nohy, jazyk

Ing a lábam, a nyelvem meg

potkýna:

Elakad -

hrdlo moje thermopylská

Torkom a therpomyléi

úžina.

Szorulat,

Víno, to je Ledionas, stavme sa,

Ledionas a bor, mely lecsepege,

myšlienky sú vojmi Sex... Rex... Xerxesa.

Gondolatim... Sex... Rex... Xerxes serege.

Vyjadrovať, to sa mi dnes

Sehogysem t'om kifejezni

nedarí;

Magamat -

myslíte, to po tom piatom

Azt hiszitek, hogy talán a

pohári?

Bor miatt?

Že mne víno azda škodí, myslíte?

Ne higgyétek, édes atyámfiai,

Nuž to sa ver’, bračekovci, mýlite!

Nekem a bor nem szokott megártani.

Akože by mohlo víno

Nekem a bor hogymikép is

škodiť mne!

Ártana?

Darmo som bol jednou nohou

Hát hiába voltam volna

na vojne?

Katona?

Veď som bol raz akurátnym vojakom,

Úgy biz, aki fölmarkolta, katona -

a to ešte neúrekom pešiakom.

Mégpedig bakancsos voltam valaha.

Výložky som zelené mal,

Zöldhajtókás, sárgapitykés

z medi bol

Közlegény...

každý gombík, až ta som to

Egész a közlegénységig

dotiahol!

Fölvivém!

Dobre, že mi baganče tam ostali,

Jó: bakancsom hogy hamar lerúghatám;

časom by ma ešte zdegra... dovalí.

Még idővel degradáltak volna tán.

Hí, tam — verte — všeličo sa

Tyhű, látjátok, ott az könnyen

zažiť dá,

Megesik,

vojakom byť, to je dráha

Mert a katonai pálya

nahnutá;

Fene sik;

zvlášť pre toho, čo jak ja má záľubu

Legkivált az olyfélének, mint magam,

v tom, keď môže postaviť si kotrbu.

Kinek kissé akaratos feje van.

Myslí dakto, že mne dáke

Útmutatást nekem ne is

rady dá?

Adjatok,

Nepočúvnem ani harfu

Szent Dávid hárfájára sem

Dávida!

Hallgatok!

Nech mňa Pavel ani Havel za nos priam

Orrnál fogva senki engem nem cibál, -

nemykľuje... Robím, čo chcem... Viem ja sám,

Azt cselekszem, ami tetszik... Tudja Pál,

kade kam.

Mit kaszál.

... Ej, no ja tu hore-dolu,

...Eh, de én itt egyre-másra,

ako mlyn,

Mint malom,

meliem, meliem, až som vyschol

Csak darálok, csak darálok,

medzitým.

S szomjazom.

Vína dajte! Nech nevravím bezducho.

Adjatok bort! a malom jól nem megyen:

Veď ani mlyn nemôže mlieť nasucho.

Hogyha nincs nedv, ami hajtsa, bőviben.

Piť chcem, nechže koleso mi

Hadd igyam hát! hogy forogjon

rapoce;

Kerekem -

zostanem, až sa dna džbána

Meg sem állok, csak a kancsó-

domocem.

Feneken.

A nech by to — jak by riekol Falstaff sám —

Bárha mindjárt - amint Falstaff szólana -

trvalo hneď celú míľu, čo ja dbám!

Bárha, mondom, egy mérföldig tartana.

Kde som prestal! ... Ďas to metal...

Hol is hagytam?... tudja gólya...

Úgy igaz!

Aha, viem!

A malom volt az utósó...

O mlyne to bolo, hneď si

Vagy nem az?

spomeniem...

Mit is mondtam a malomról... én bizon

Čo to bolo o mlyne? Juj, na to ja

Hogyha présbe csavarítnak sem tudom.

neprídem už, ani keď ma obesia.

Annyi szent: a szemem héja

Svätá vec len, že mám viečka

Oly nehez,

ako ten

Mint malomkő... tán az álom

mlynský kameň... ide na mňa

Környekez.

vari sen.

Elég is ma a tivornya, ágyba hát!

Pre dnešok dosť hýrenia už, ďalšie chcem

Álmadozzuk folytatását... jó 'jszakát!

v duchnách snívať... Dobrú noc vám vinšujem!

Debrecen, 1844. január-február