I
I
Polnoc, oplýva ktosi:
Éjfél, valaki duskál:
v paláci skvelom šuchocú.
Neszt küld a drága palota.
Peniaze ktosi číta.
Pénzt olvas valaki.
Muzika muzík:
Zenék zenéje:
Nikdy som takú ešte nepočul.
Nem hallottam még ilyet soha.
Hodvábne lístky,
Selymes papirok
hľa, tlmeným a hrdým žalmom vzpl
Im, halk és büszke zsoltárra gyújtnak.
Cingilingujú štence-mince.
Csilingelnek a kölyök-ércek.
Cvendží zlato
Zeng az arany
a moje slzy kanú.
S az én könnyeim hullnak.
A ja podpieram palác.
S én a palotát támasztom.
Muzika zvíchruje sa, dvíha, sála.
Zúg, megtolul, viharzik a zene.
Aký to žalm,
Milyen zsolozsma,
akoby všetka
Mintha a világ
blaženosť sveta sa v ňom rozhučala.
Minden öröme benne zengene.
To zlato čie je?
Kié az a pénz?
Sĺz mojich tečie mnoho.
Az én könnyeim hullnak.
Nech uschne ruka,
Száradjon el a keze,
zlá a blažená ruka
Gonosz és boldog keze
podliaka toho.
A nyomorultnak.
II
II
V parádnom dome
Egy cifra házban
v radostnom zhone
Örömben, lázban
zhromaždili sa boháči.
Összegyültek a gazdagok.
Rozspievali sa boháči
Énekeltek a gazdagok
v parádnom dome.
Egy cifra házban.
A na ulici,
Az utca sarkán
hľa, divo ryčí
Ime, vad, harsány
zvučný žalm, Lazár peje,
Zsoltár zendül. Lázár dalol,
vzhliadne na dom a peje
Fölnéz a házra és dalol
tam na ulici.
Az utca sarkán.
V nočnom tom tichu
Mélyén az éjnek
spev? Z čieho dychu?
Mint támad ének?
Sinejú, blednú boháči.
Elsáppadnak a gazdagok,
Onemievajú boháči
Elnémulnak a gazdagok
v nočnom tom tichu.
Mélyén az éjnek.
Pst, Lazár zmĺkol.
S csönd, Lázár hallgat.
A potlesk zhíkol.
Tapsot a dalnak.
Roztlieskali sa boháči,
És tapsolnak a gazdagok,
rozchechtali sa boháči.
Hahotáznak a gazdagok.
Pst. Lazár zmĺkol.
S csönd, Lázár hallgat.
III
III
Zošedivelý starec, clivo
Ősszel és szomorúan jön meg
z biblie Lazár vystupuje.
Az öreg Lázár a Bibliából
Boháči zdravia bojazlivo.
S a gazdagok félve köszönnek.
Dychčí Lazár a s ním, kde kročí,
Lázár lélegzik, lépdel, hallgat.
neviditeľne prichádzajú
Látatlanul vele érkeznek
odveké, veľké, chromé moci.
Régi, nagy, béna, ős hatalmak.
Hruď Lazárova zavše chrčí.
Lázárnak néha melle hördül,
Rád by sa zasmial zoširoka,
Szeretne egy nagyot kacagni,
no ústa sa mu skrivia v kŕči.
De a szája sírásra görbül.
Chromý je do skonania sveta
Lázár az örök őszi béna
a na zemi sa, ešte, plesá.
S a Földön, még, szokás örülni.
Lazár tiež by rád plesal sem-tam.
Ő is szeretne néha-néha.
Tiež by rád poskočil si v tanci,
Ő is szeretne táncra kelni
pri gajdách nôtil v zlatých hájoch
S rőt erdőkben, rőt szatirokkal
s kozonohmi hôr, so šarvanci.
Tréfás dudánál énekelni.
Aj vykročí si na trh slastí,
Be is áll az öröm-piacra,
dýchavičný na ženy čaká
Rossz mellével asszonyokat vár
a nad čím by sa zasmial v šťastí.
S valamit, amitől kacagna.
Starý mok nesie, mušt mu dáva
Óbort és mustot hoz elébe
boháčov stádo najašené.
A gazdagok megriadt nyája
On sladkú šťavu ochutnáva.
S ő bekóstol az édes lébe.
Ochutnáva a jeho mužstvo
Bekóstol s testét megcsiklandja
tu dievka pošteklí, tu žena.
Olykor egy lány, olykor egy asszony
To Lazárovo dobrodružstvo.
S ez a Lázár örök kalandja.
A Jeseň s kašľom, ktorý dusí,
Asztmás melléből fuldokolva
vzdychá mu v prsiach astmatických.
Jön föl az Ősznek köhögése,
Čo vzdych, to rozkoš, až sa hnusí.
Mintha egy csúf kéj-sóhaj volna.
Na rozkašlanú radosť túto
Erre a köhögős örömre
povädnú srdcia, zblednú tváre:
Elfakulnak szívek és arcok:
Jeseň čuť. Kroky Smrti sú to.
Ősz lesz. Mintha a Halál jönne.[1]