Mám kamaráta, prítulného zvlášť,

Van énnekem egy kedves cimborám,

je hodný, statný chlapík do päty;

Talpig derék, becsűletes fiú;

len vietor smútku začne dúchať ti,

Midőn szomoruságnak szele fú,

priam veselosti prihodí mi plášť.

Vidámság köpenyét akasztja rám.

Keď na osud si rodu pomyslím,

Ha nemzetem sorsára gondolok,

a srdce stiskne dusná predtucha:

S szivem szorítja fojtó sejtelem:

môj milý druh tuliti! do ucha

Az én kedves pajtásom ott terem,

mi zhudie, preč, vraj, s nárkom nemužským

És szól, hogy ez nem férfias dolog;

povedá, bych len strpel trocha... hnúť

Azt mondja, hogy csak várjak egy kicsit,

len času kolom: všetko zvrtne sa,

Hogy majd idővel másformán leszen,

na milosť prijmú opäť nebesá

Az ég kegyébe ismét fölveszen,

i napomôžu nás, svoj sirý lud.

És, minket árva népet, megsegit.

Ak žiaľom nyjem ľúbosti, a v tom

Ha szerelem bújában epedek,

zrieknutia osteň už-už vrazený,

És a lemondás már-már főbe ver,

môj vzácny brach ni v ten čas nelení,

Az én kedves pajtásom nem hever,

pribehne, vrkne: Nebuď dieťaťom!

Hanem jön és szól: ne legyek gyerek.

Povedá, abych nebol otrokom;

Azt mondja, hogy ne hagyjam magamat;

hoc aj som tej dnes celkom v dolinu,

Ámbátor az most rám nem is figyel,

čo mojej lásky zdvihla istinu:

Ki szerelmem tőkéjét vette fel,

vraj, vráti sa mi kedys’ s úrokom.

Majd megkerűl még tőke és kamat.

A keď tak myslí druživosťou tie

S ha eszmetársulatnál fogva itt

moj’ financie — strach! — mi zježia vlas:

Eszembe jut borzasztó pénzügyem:

tu kompan teší: Neboj, šťastie raz

Biztat, hogy a szerencse, elhigyem,

i tebe otvorí ver’ priehrštie;

Számomra is megnyitja markait;

povedá, príde ešte doba tá,

Azt mondja, hogy még megjön az idő,

kde v nekúrenej izbe nebývam,

Hol fűtetlen szobában nem lakom,

keď na tablieiach okna k dvorku tam

Ha szűk udvarra nyíló ablakom

mráz kytky viaže z zimo-kvieťaťa...

Tábláin a tél dérvirága nő. -

Tak spoločník môj drahý hovorí

Az én kedves pajtásom így beszél

vše vľúdne, až to ťažko vysloviť:

Kimondhatatlan barátságosan,

a v duši zhrá mi dobrej vôle svit,

S lelkemnek oly széles jókedve van

bied, krívd však ujdú nočné potvory.

Bút, bajt felejtető meséinél.

Ten dobrý šuhaj brata staršieho

E jó fiúnak egy rosz bátyja van,

má; chmuráň to chlap, k tomu grobian:

Igen komor, goromba férfi ő;

zvlášť ku ňmu, k mladšiemu. Tak zhromží naň

Ez a rosz bátya mindig közbejő,

vše, u mňa hoc, i zfliaska špatné ho.

És fölpofozza öccsét csúfosan,

Ba odo mňa aj kruté odženie.

S tőlem kegyetlenűl elkergeti.

Zronený tiahne, chuďas, odkluše;

Levert kedéllyel ballag tőlem el,

no prikvitne zas, keď môž’, do duše

De újra jő, vigasztal és ölel

mi vraví, objíma ma milene.

A jó fiú, ha szerit ejtheti.

Snáď viete a tak výklad zbytočný:

Tudjátok tán, s fölösleges a szó:

tým dobrým priateľom mi kto že je?...

Ily jóbarátomúl kit bírok én?...

Nuž, zajtrajšok on s chvojkou nádeje,

Vigasztaló pajtásom a remény,

a mrcha brat ten — dnešok skutočný.

S komor, goromba bátyja a való.