Básnictvo nie učitelia

Mit ugattok, mit haraptok

vtĺkli do mňa palicou,

Engemet, hitvány ebek!

duša moja pred školskou sa

Torkotokba, hogy megfúltok,

neskláňala mluvnicou.

Oly kemény koncot vetek.

O pravidlá nech sa oprie,

Nyirbáljatok üvegházak

kto sám voľne nechodí:

Satnya sarjadékain;

ja som divo rastúci kvet

A korláttalan természet

nespútanej prírody.

Vadvirága vagyok én.

Nie vám kvitnem, rozmaznanci

s háklivým, mdlým žalúdkom,

Nem verték belém tanítók

ktorý sa vám v každej chvíli

Bottal a költészetet,

obracia hneď hore dnom;

Iskolai szabályoknak

zato ten, kto zdravý vkus má,

Lelkem sosem engedett.

mne v ústrety vychodí:

Támaszkodjék szabályokra,

ja som clivo rastúci kvet

Ki szabadban félve mén.

nespútanej prírody.

A korláttalan természet

Preto vy mňa navždy pekne

Vadvirága vagyok én.

na pokoji nechajte;

škoda hrach na stenu hádzať,

Nem virítok számotokra,

keď zisk z toho nemáte.

Árva finnyás kóficok!

A do mňa sa zadrapovať

Kiknek gyönge, kényes, romlott

ráčte, ak vám neškodí:

Gyomra mindjárt háborog;

divý som ja, pichľavý kvet

Van azért, ki ép izléssel

nespútanej prírody.

Üdvezelve jön elém.

A korláttalan természet

Vadvirága vagyok én.

Hát azért nekem örökre,

Szépen békét hagyjatok;

Ugysem sok gyümölcsü munka:

Falra borsót hánynotok.

S kedvetek ha jön kötődni,

Ugy kapkodjatok felém:

A természetnek tövíses

Vadvirága vagyok én.