Pominula, na veky pominula,

Vége van, örökre vége,

honba, v ktorej veril som:

a futásnak, amiben hittem:

Boh sa po tieto dni zriedka

túlzottan ritkán hajol le

zohýna ku mne pátosom.

énhozzám mostanság az Isten.

Túlzottan ritkán érzem azt,

Príliš zriedkavo som cítil, že

hogy megnyugtató keze vezet,

ruku má vodiacu, presvedčivú,

pedig tudtam még valaha,

hoci kedysi vedel som ešte,

ismertem ezt a szent kezet.

poznal som jeho ruku svätú.

Nélküle egyedül vagyok!

A semmi ágán kicsinke szív:

Bez neho v samote žijem!

látom, hogy csendesen vacog.

Na konári maličké srdiečko:

Valami hang... Tenni, tenni hív,

ako ticho chveje, zriem.

s én csak mogorván kushadok,

mint kutya, ki megverve lapít.

Akýsi hlas... Konať, konať volá,

a ja len nevľúdne schúlim sa,

ako pes, ktorý sa zbitý schová.