Sötét éjben, rideg lakában,

Za tmavej noci, v pustom byte,

Virraszta meddő bánatában

na márno v žiali tráviac žitie,

A dalnok egyedűl;

bdel spevec; znemel spev

Mint egy koporsó, néma lantja,

mu lyry, hlavu pod jho sudby

Nehéz gondban fejét lehajtja,

sám skloniac, na svoj nástroj hudby

Bús hangszerére dűl.

klesá sťa na rakev.

Mellette és körűle vannak

Koľ spoločnosťou sú mu tichou

Romjai sok törött sohajnak,

ssutiny zadrhnutých vzdychov,

Szárnyaszegett dalok,

sny, piesne kusých kriel,

Szelleme gyászos töredéki,

trúchlivé zlomky ducha jeho.

Fájdalma átkövült emléki...

pomníky bôľu strnulého ...

Romok közt andalog! -

Stred nich sa zamyslel. —

Miért nem zendül, mire hallgat,

Čo neznejú, ó, spevu synu,

Oh ének ifja, lantod, ajkad?

ti lýra, rty, tak bez počinu

Miért így vesztegel?

prečože meškajú?

Vagy szíved elfásult, kiégett -

A či ti z pŕs cit vytlel asi —

S a szép világ bübája téged

i viac ťa kúzla sveta, krásy

Többé nem érdekel?

nezaujímajú ?

Nem lelkesülsz-e föl, ha nézed,

Či nenadchne ťa, zrak keď shliada,

Tavasszal az ifjú természet

v jar príroda jak prtí mladá

Hogyan képez, teremt?

vo práci tvorenia?

Nem hallod-é a lomb sohajját?

Nečuješ šeptu v kyprom listí

És a patak csörgő morajját

a nechápeš, čo síriebročistý

Nem érted, mit jelent?

zurk jarku znamená ?

A fölkelő, a nyúgovó nap

O vzchode slnca, pri západe,

Kietlenebb-e s untatóabb,

než prv bol, či mieň slávnym snáď je

Mint egykoron vala?

zjav jeho veličia?

Nem hat meg az éj szent magánya?

Samota noci veľká, svätá,

A holdvilág sejtelmes árnya,

z túch tôňa luny nedojme ťa,

S a fülmilék dala?

nie pieseň slávičia?

- "Hagyj, kérlek, itt némán epednem.

— „Nechaj ma, prosím, nytiu-mreniu...

Oh, volna bár kiégve keblem

Och, kiež bych mal hruď vyhorenú,

S többé ne érzenék!...

necítil priekory!...

De, mint a Mózes bokra hajdan,

Však, jak ker Mojžišov raz, prudce,

A dalnok-szív ég olthatatlan

nehasle horí spevca srdce

És soha el nem ég.

a nikdy nezhorí.

Jő a tavasz... virágot ápol,

Jar príde... odchová mlaď plachú;

Mind ez, mit a hősek porábol

toť, všetko, z hrdinov čo prachu

Fel bír éleszteni!

vie vzkriesiť: márny kvet!

A lombsohaj ezrek nyögése,

Vzdych listvy — miliónov stony,

És a patak gyász csörrenése...?

a potok jak tak hrká-zvoní...

Könnyű megérteni.

tiež ľahko srozumieť.

A felkelő, az elhunyó nap

Vzchod, západ — či dnes, zôr bár vatra,

Hozott-e ma, igér-e holnap

priniesol, sľubuje-li zajtra

Örömet és reményt?

kus techy, nádeje?

S az éjfélnek van-é magánya?

A polnoc samoty že sieň je?

Megnépesíti holtak árnya,

Och, zaľudnia ju mŕtvych tiene,

Felzaklatván, az éjt. -"

tmy zvíriac záveje —“

Dalnok, ha van szivednek búja,

Spevče, ak v srdci škrie ťa niečo,

S érinti azt fájdalmak ujja,

a prsty múk sa tknú ho, prečo

Hangot hogy mégsem ad?

preds’ neozve sa vše?

Hiszen a bú mesterkezének

Veď zpod majstrovskej žiaľu ruky.

Verésitől a legszebb ének,

jak úder, najkrajšie z vrú zvuky,

A legszebb dal fakad.

piesenky najkrajšie,

- "Haj! zönghet-é a szívnek húrja.

— „Hejch, môžu-li znieť srdca struny,

Midőn a bánat tépi, dúlja

keď bôľ ich rve, v nich víchrom funí

S nem óva nyúl felé?

žiaľ nemilosrdný ?

Ha durva kézzel gyönge lantod

Ak útlou lýrou oberučne

Kemény sziklához paskolandod:

o skalu praštíš: ľubozvučné

Hármonia kel-é?"

či vzniknú akordy?“

Szülötte vagy tán gyáva kornak,

Snáď chabý vek ťa splodil, zánet

Lelkedben eszmék gyulva forrnak

i var víd cítiš v duši, a niet

S nincs tárgy, kiöntened?

več vy hať kypiace?

Tettekre híni fel a vásott

Dôb míkvych detvu k činom ranným

Idők fiát szent hivatásod,

zvať je ti svätým povolaním,

Munkára költened!

zobúdzať do práce 1

- "Nem gyávaság korában éltem,

-„Nie v zbabelosti časoch ja žil,

Láttam sokat, mindent megértem,

som videl mnoho, všetko zažil,

Mind a szépet, nagyot,

čo krásne, veliké,

Miről zengett magasztos ének,

o čom spev zunel velebivý,

Mit följegyezvén a történet,

čo dejepisec ako divy

Csodául fennhagyott:

zaznačil v kronike:

Láttam Marathon győzedelmét,

Ja videl triumf Maratona,

Spárta leányi honszerelmét,

Spartánok vlastimilstvo: hron a

Xerxes özön hadát

val Xerxesových čiat.

Leonidást Thermopylaeben,

fva Leonida v Termopýlach,

És Tyrtaeust, lanttal kezében,

Tyrtäa s lýrou, v tiesne chvíľach

Buzdítni a csatát..."

boj oduševňovať...“

Csodálatos! hát mégse szólal

Podivné, a preds’ nezazneje

Hurjaidon magasztaló dal?

ti zo strún skladba epopeje?

A hőslakoma vár:

Hrdinský čaká hod:

Csaták után, hűs mirtusz enyhén,

po bitkách, v lahodnom mýrt chládku

Nyugvó daliák közt pihenvén,

si s rekmi hovejúc, chuť sladkú

Édes a dal s pohár.

má pieseň, revy plod.

- "Csaták után, haj! nincs vidám tor,

-„Po bitkách, ach, niet trizny súcej,

Mit ének fűszerezne s vándor

juž pieseň, čaše putujúcej

Kehelynek örömi:

by radosť sladila:

Ciprus ködében a daliák

v cyprusov dyme bohatýri

A dalnok énekét nem hallják

nečujú spevcovej viac lyry.

- Nem értik - zöngeni!

nedá im — mohyla!

De ő nem is zeng. Tehetetlen

Lež ani nespieva on. Schýli

Lantját letészi csüggedetten

mdlý nástroj zúfale, i skvíli

És szíve felzokog:

len srdca odryvy:

Oh, ti nagyok, oh, ti dicsőek,

O, veľkí vy, vy slávni množí,

Félisteni régmult időnek,

čias dávno zašlých polobozi,

Szerencsés dalnokok!

prešťastní spevci vy!

Fényes, magasztos korban élni,

Za doby zlatej žiť si spevne,

Büszkén emlékezni, s remélni,

spomínať zhrda, dúfať pevne

Tinéktek adatott!

vám bolo súdené,

Osztozni a hősnek babérján,

sa s rekmi deliť o laur a či

Vagy bús panaszt emelni sírján:

ich hroboch, nie však v plači

De mindig - szabadott.

sťa otrok — zdusene.

Megállapítni az időnek,

Pristaviť kolo, čas čo gúľa

A mult ködébe sietőnek,

ho rýchle v temno do minula.

Rohanó kerekét,

moc majúc — prekážka,

Bírván szelíd ének hatalmát,

hoj! — spevu s nehou na prímiešok :

Örökéltűvé tenni a mát

urobiť vekožíznym dnešok

S tegnap történetét.

i príbeh včerajška.

Tinéktek adatott, a gyenge

Vám bolo súdené zun plesný

Lant hurjain játszani s zengve

vyvádzať z lyry strún a v piesni

Éltetni az erőst!

udalca živiť — ňou,

És, kit nehéz vas dönte sirba,

a, ichž kov zhubný sklátil k pádu.

Az istenekkel tenni sorba,

vzniesť s bohmi do jedného radu, —

- Feltámasztván a hőst.

tak vzkriesiac hrdinov.

És adatott vala tinéktek

A súdené vám bolo, v zmene

Teremteni új nemzedéket

dôb stvoriť nové pokolenie

Az elhunyt sirjain;

už zašlých na rove;

Építni várost, Amphionként,

jak Amfion raz, mesto staväť,

Hol durva kő mozdúla önként

kde kameň sám sa hnul v zecl sdávať

A lantos húrjain.

na slová spevcove.

Én a kifáradt küzdelemnek

Ja o mrknúcom období tu

Hanyatló korszakán merengek,

ustalej borby dumám v skrytu,

Szemem alátekint...

zrak padá... Pozde, raz

Késő, habár láttam virágát,

hoc zrel som ich vzkvet, vetvy stromu

Biztatnom a kidőlt fa ágát:

vyvaleného nutkať k tomu :

Virágozzék megint."

by pozakvitly zas.“