János egy álom közepén találja

Ján sa nájde uprostred sna,

magát, tudja, hogy álmodik, de mégsem

vie, že je to len sen, a predsa

gondolkodik el azon, hogy a fe-

sa nezamyslí, ako sa, dofrasa,

nébe csöppent a kellős közepébe,

ocitol presne v jeho prostriedku,

ki osztotta rá egyik főszerepét,

kto mu zveril jednu z hlavných rolí,

de mindemellett kívülről látja a

no popritom vidí veci zvonka,

dolgokat, mi több, saját magát is, mint

dokonca aj sám seba, ako keď

amikor detektívregényt olvas, vagy

číta detektívku alebo práve

éppenséggel a moziban kuksol, de

sedí v kine, no teraz, keď sa to

most, amikor mindezt igyekszik hűen

všetko snaží verne zaznamenať,

lejegyezni, nem ír a sárga golyós-

prestalo mu písať guľôčkové pero,

tolla, s közben

až mu z toho šibne,

fejéből kiosonnak titkon a

medzitým sa mu z hlavy potajomky

tények, felmászva a legközelebbi

vykradnú fakty a vylezú na najbližšiu

almafára, amihez kost kötöttek.

jabloň, o ktorú priviazali barana.