Híves, borongó őszi nap;

Podzimu chladný, mračný deň;

Beült hozzám az únalom:

ko mne si nuda zasadla;

Mint a madár, ki bús, ki rab,

jak smutný vtáčik, v klietke ten,

Hallgat, komor, fázik dalom.

mi čučí pieseň omrzlá.

Mit van tennem? olvasni tán...?

Co robiť, čítať so pár strán...?

Maradj Homér, fénydús egeddel,

Nuž, Homér, s nebom ligotavým,

Maradj te most!... Jer Osszián,

ty nabok dnes!,.. Poď, Ossian,

Ködös, homályos énekeddel.

s tým svojím spevom hmlistým, tmavým.

Mert fájna most felhőtlen ég,

Bo bolel by včul azúr bez

Mosolygó, síma tengerarc,

chmár, mora hlaď — tvár usmiata;

Élénk verőfényes vidék -

kraj slnný, bujarý — och, dnes

Óh, fájna most nekem e rajz!

by bolela ma kresba tá!

Kék fátyol messze bérc fokán -

Belasý závoj cez hôr stráň —

Arany hajó, mely futva szegdel

loď zlatá, ktorá behom hravým

Bibor habot... Jer Osszián,

nach krája vín... Poď, Ossian,

Ködös, homályos énekeddel.

s tým svojím spevom hmlistým, tmavým.

Ott kéken a Zeüsz-lakta domb;

Hen v blankyte grúň, Zeva hrad,

Itt zölden a nyájas sziget;

tu vlúdna sihoť v zeleni:

Fölötte lomb, alatta lomb,

sad nad ňou, pod ňou tobôž sad,

Árnyas berek, zengő liget, -

húsť stínna, háj s hrou ozveny, —

Hullám-mosott gazdag virány -

stred pláne vôd nív zbožná pláň —

Fehér juhak s tulkok sereggel -

shon oviec, býkov bujných zdravím —

Minő kép ez!... Jer Osszián,

ký obraz to!... Poď, Ossian,

Ködös, homályos énekeddel.

s tým svojím spevom hmlistým, tmavým.

Füst koronáz erdőt, bokort,

Dym korunuje les i ker,

Vendégies hivójelül;

zvúc hostí; rekov rodina,

Hősek családja, víg csoport,

veselá chasa, u vatier

Áldoz, toroz máglyák körül.

žertvuje, triznu vyčíňa;

Lantszóra lejt ifjú, leány;

pri lýre chorovod, paián —;

Kettős pohár, mézízü nedvvel,

d voj pohár, s medovcom to pravým,

Vigan forog... Jer Osszián,

si koluje... Poď, Ossian,

Ködös, homályos énekeddel.

s tým svojím spevom hmlistým, tmavým.

S ha zúdulnak véres csaták,

A vzplanú-li bitv pochodne,

Szabadságért nem küzdenek,

za voľnosť vojín neskoná,

Mert elnyomás, népszolgaság

bo útisk, jarmo národné

Előttük ismeretlenek.

sú neznáme im. Zákona

Törvényök nincs - boldog hiány!

nemajú — šťastná chyba! Zaň,

A vének élőszája rendel

čo právo, rada šedých hláv im

Igazságot... Jer. Osszián

vše ohlási... Poď, Ossian,

Ködös, homályos énekeddel.

s tým svojím spevom hmlistým, tmavým.

Oda van a szép nyár, oda!

Tam pekné leto je, už tam!

A természet lassan kihal;

Príroda klesá vo spánok;

Nincs többé nagyszerű csoda,

niet čudies viac, dúh, úslniam

Többé se napfény, sem vihar;

i búrkam koniec; škovránok

Pacsirta nem szánt, csalogány

zmdlel, slávik večerov i rán

Nem zöngi dalját este, reggel;

nevíta; diaľky nad záhlavím

Nincs délibáb... Jer Osszián,

niet vzduchohry... Poď, Ossian,

Ködös, homályos énekeddel.

s tým svojím spevom hmlistým, tmavým.

Egyhanguság, egyformaság;

Stajnozvuk, jednotvárnosť koľ;

A nappal egy világos éj;

deň, svetlá noc je; bez vnád zem

Nem kék az ég, nem zöld az ág,

i nebo: zdroj krás zapadol;

Menny, föld határán semmi kéj;

obloha bude už len, viem,

Csak sír az égbolt ezután

— nevľúdna olovená báň —

Örök unalmu lanyha cseppel,

sa smokliť plačom neprečkavým,

Mig szétolvad... Jer Osszián,

až otaje ... Poď, Ossian,

Ködös, homályos énekeddel.

s tým svojím spevom hmlistým, tmavým.

Óh jer, mulattass engemet,

Poď, ó, poď, zabávaj si ma,

Hunyó dicsőség lantosa;

hasnúcej slávy barde. Hej,

Érdekli mostan lelkemet

smut nebies mňa včuľ zajíma,

Borongó ég, kihalt tusa,

utuchlá borba, pomník jej,

Emlékhalom a harc fián,

kde junač ľahla pod kurhan,

Ki az utolsók közt esett el;

boj zavŕšivšia s bôľom žravým,

Remény nélkül... Jer Osszián,

bez nádeje... Poď, Ossian,

Ködös, homályos énekeddel.

s tým svojím spevom hmlistým, tmavým.

Felhőid és zúgó szeled,

Oblaky tvoje, víchríc vztek,

A zizegő haraszt, mohar,

šust chrastín, šmihlia, cez srazsce

Magános tölgy a domb felett,

dub samotár; kmit bludičiek,

Bolyongó tűz, hullámmoraj -

vín jäk — to duša teraz chce,

Ez, amit lelkem most kiván!

ľud mrúci, na minula lán

Enyésző nép, ki méla kedvvel

čo dumným, v slzách rozplývavým

Multján borong... Jer Osszián,

zrie pohľadom... Poď, Ossian,

Ködös, homályos énekeddel.

s tým svojím spevom hmlistým, tmavým.

Kinek sötétes éjjelen

Jemužto temných za nocí

A hős apákhoz költözött

duch zjavuje sa rytierov,

Daliák lelke megjelen,

chrabrými pošlých za otcí,

Alánéz bús felhők között

prezerá mrákav medzerou

És int feléd: "Jer, Osszián,

a kynie ti: „Poď, Ossian,

A holtakat miért vered fel?

nač’ mŕtvych búriť? Žič sna práv im;

Nincs többé Caledonián

v Kaledonii cudzák pán,

Nép, kit te felgyujts énekeddel."

niet koho vznietiť spevom žhavým. —

1850