Ballada
Balada
Ágnes asszony a patakban
Totka Agnes’ na potoku
Fehér lepedőjét mossa;
biele prestieradlo perie;
Fehér leplét, véres leplét
bielu plachtu, skrvavenú
A futó hab elkapdossa.
plachtu prúd jej chvce-berie.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
.....Ó, milosrdný Otče, neopusť !
Odagyűl az utcagyermek:
Shlúknu sa ta uličníci :
Ágnes asszony, mit mos kelmed?
Totka, čo periete? — „Hach, tu
"Csitt te, csitt te! csibém vére
vy? — Cit, cite! Krv z kurčaťa
Keveré el a gyolcs leplet."
sfafrila mi tenkú plachtu.“
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
.....Ó, milosrdný atd.
Összefutnak a szomszédnők:
Súsedy sa sbebnú: Kde ti
Ágnes asszony, hol a férjed?
muž, Agneška ? zahriač ľudí —
"Csillagom, hisz ottbenn alszik!
„Stvorička, veď spí on v izbe!
Ne menjünk be, mert fölébred."
Neiďme dnu, bo sa z budí.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
.....Ó, milosrdný atď.
Jön a hajdu: Ágnes asszony,
Príde hajdúch: Agnesa, hneď
A tömlöcbe gyere mostan.
do areštu sober sa ty.
"Jaj, galambom, hogy' mehetnék,
„Joj, holúbku, jak ísť môžem,
Míg e foltot ki nem mostam!"
pokým flak ten nevypratý!?“
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
.....Ó, milosrdný atď.
Mély a börtön: egy sugár-szál
Žalár v hĺbke: sotva v stave
Odaférni alig képes;
veň sa paprsk dopratať; och,
Egy sugár a börtön napja,
vlas ten, toť, žalára slnce,
Éje pedig rémtül népes.
jeho noc však plná mátoh!
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
.....Ó, milosrdný atď.
Szegény Ágnes naphosszanta
Chúďa, Agnesa v ten denne
Néz e kis világgal szembe,
hladí lúč, sťa do oblôčka,
Néz merően, - a sugárka
hladí stípkom, — lúč sa všetok
Mind belefér egy fél szembe.
do Jedného vmiesti očka.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
.....Ó, milosrdný atď.
Mert, alighogy félre fordul,
Bo, ledaže odvráti sa,
Rémek tánca van körűle;
shon ju príšer v tanec vábi;
Ha ez a kis fény nem volna,
nech nie svetielce to malé,
Úgy gondolja: megőrülne.
tak, sa jej zdá: zblaznela by.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
.....Ó, milosrdný atď.
Ím azonban, időtelve,
Vtom však, čas uplynúc, závor
Börtönének zárja nyílik:
temnice jej škripne v uši:
Ágnes a törvény előtt
Agnesa pred súdny dvor
Megáll szépen, ahogy illik.
stane rúče, jak sa sluší.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
.....Ó, milosrdný atď.
Öltözetjét rendbe hozza,
Kroj si sriadi, dbá na ručník,
Kendőjére fordít gondot,
šata aby šumná riasa;
Szöghaját is megsimítja
vlasí tu-tam zhladí kader,
Nehogy azt higgyék: megbomlott.
nech nemyslia: fiomiatla sa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
.....Ó, milosrdný atď.
Hogy belép, a zöld asztalnál
Ako vkročí: zelený stôl,
Tisztes őszek ülnek sorra;
uňho vážni páni starí;
Szánalommal néznek ő rá,
s ľútosťou ju obzerajú,
Egy se mérges, vagy mogorva.
bez, hnevu, bez chmury v tvári.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
.....Ó, milosrdný atď.
"Fiam, Ágnes, mit miveltél?
„Ženička, čos’ zrobila? Hriech
Szörnyü a bűn, terhes a vád;
hrozný, ťažká obžaloba!
Ki a tettet végrehajtá
Páchate! sám, hla, tvoj frajer,
Szeretőd ím maga vall rád."
vyznal, že ste vinní oba.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
.....Ó, milosrdný atď.
"Ő bitón fog veszni holnap,
On odvisne zajtra, on, čo
Ő, ki férjedet megölte;
zabil tvojho muža; tebe
Holtig vizen és kenyéren
do smrti však príde pykať
Raboskodva bünhödöl te."
v rabstve o vode i chlebe.“
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
.....Ó, milosrdný atď.
Körültekint Ágnes asszony,
Zobzerá sa Agnes’, zvedieť
Meggyőződni ép eszérül;
chtiac, či vládze smysly zcela?
Hallja a hangot, érti a szót,
Čuje hlas, rozumie slovám,
S míg azt érti: "meg nem őrül."
a kým to zná: „Nezblaznela.“
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
.....Ó, milosrdný atď.
De amit férjéről mondtak
No, čo o mužovi riekli,
A szó oly visszásan tetszik;
reč to taká divo-pustá;
Az világos csak, hogy őt
len to jasné jej, že ju
Haza többé nem eresztik.
domov viacej neprepustia.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
.....Ó, milosrdný atď.
Nosza sírni, kezd zokogni,
Nuž. nariekať počne, fikať,
Sűrü záporkönnye folyván:
slzy lejúc rovno pľute:
Liliomról pergő harmat,
s Talie tak prší rosa,
Hulló vizgyöngy hattyu tollán.
vodné perly s kriel labute.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
.....Ó, milosrdný atď.
"Méltóságos nagy uraim!
„Velkomožní páni, majte
Nézzen Istent kegyelmetek:
Boha v srdci — na mňa zrenia:
Sürgetős munkám van otthon,
doma práce moc, nemôž* m
Fogva én itt nem űlhetek."
vám tu sedieť zatvorená.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
.....Ó, milosrdný atď.
"Mocsok esett lepedőmön,
V posteľnej tkvie škvrna plachte,
Ki kell a vérfoltot vennem!
musím krv tú vybrať hľadieť:
Jaj, ha e szenny ott maradna,
juj, nech b}' tam brud ten zostal,
Hová kéne akkor lennem!"
kde by som sa musela dieť!?“
Oh! irgalom atyja ne hagyj el.
.....Ó, milosrdný atď.
Összenéz a bölcs törvényszék
Jeden na druhého pozrú
Hallatára ily panasznak.
sudcovia, očujúc taký
Csendesség van. Hallgat a száj,
ponos. Ticho. Ústa mlčia.
Csupán a szemek szavaznak.
iba_ čo hlasujú zraky.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
.....Ó, milosrdný atď.
"Eredj haza, szegény asszony!
„Domov choď, úbohá žena !
Mosd fehérre mocskos lepled;
Vybiel plachtu skrvavelú;
Eredj haza, Isten adjon
domov iď, Boh daj ti sily
Erőt ahhoz és kegyelmet."
a milosti k tomu dielu.“
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
.....Ó, milosrdný atď.
S Ágnes asszony a patakban
A Agnesa na potoku
Lepedőjét újra mossa;
prestieradlo znova perie;
Fehér leplét, tiszta leplét
bielu plachtu, čistú plachtu
A futó hab elkapdossa.
náhly prúd jej chyce-berie.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el
.....Ó, milosrdný atď.
Mert hiában tiszta a gyolcs,
Bo nadarmo plátno čisté,
Benne többé semmi vérjel:
krvi znak v ňom celkom bledý
Ágnes azt még egyre látja
Agnesa ho vždy zrie ešte,
S épen úgy, mint akkor éjjel.
práve tak, jak v non 7'ŕn/v.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
.....Ó, milosrdný atď.
Virradattól késő estig
Od svitu do mraku stáva
Áll a vízben, széke mellett:
vo vode u stolca: prudký
Hab zilálja rezgő árnyát,
tok jej kudlí chvejnú tôňu.
Haja fürtét kósza szellet.
bludár vetrík vlasí skrutky.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
.....Ó, milosrdný atď.
Holdvilágos éjjelenkint,
Za mesačných nocí vše, keď
Mikor a víz fodra csillog,
v rancoch vody luna íska:
Maradozó csattanással,
s pleskom zaostávajúcim
Fehér sulyka messze villog.
biely piest jej vo svet blýska.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
.....Ó. milosrdný atď.
És ez így megy évrül-évre;
Tak to ide s roka na rok,
Télen-nyáron, szünet nélkül;
v zime, v lete, bez spočinú;
Harmat-arca hő napon ég,
svieža tvár jej škrie úpekom,
Gyönge térde fagyban kékül.
kolienka jej mrazom sinú.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
.....Ó. milosrdný atď.
Őszbe fordul a zilált haj,
Šedivejú chlpy vlasí,
Már nem holló, nem is ében;
vranné raz, sfa eben vlásky:
Torz-alakú ránc verődik
na hladkom sa obličaji
Szanaszét a síma képen.
potyorné sberkajú vrásky.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
.....Ó, milosrdný atď.
S Ágnes asszony a patakban
A. Agnesa na potoku
Régi rongyát mossa, mossa -
vetchý strap svoj perie, perie —
Fehér leple foszlányait
Z bielej plachty rusliny jej
A szilaj hab elkapdossa.
divoký prúd chváce-berie.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
.....Ó, milosrdný Otče. neopusť!