Hála Isten! este van megin’.
Chvalabohu, zas je večer. Veď
Mával is fogyott a földi kín.
ubudlo i s dneškom zemských bied.
Bent magános, árva gyertya ég:
Dnu samotná, sirá svieca plá:
Kívül leskelődik a sötét.
zvonku nazerá tma nevrlá.
Ily soká, fiacskám, mért vagy ébren?
Takto dlho, synček, čos’ mi bdelý?
Vetve ágyad puha-melegen:
Mäkko vystlaté, hla, lôžko máš:
Kis kacsóid összetéve szépen,
složiac rúčky, môj anjelik biely,
Imádkozzál, édes gyermekem.
pomodli sa pekne otčenáš.
Látod, én szegény költő vagyok:
Vidíš, ja chudobný básnik som:
Örökül hát nem sokat hagyok;
neveľa ti nechám dedictvom;
Legföljebb mocsoktalan nevet:
najviac meno bez škvŕn, ostudy:
A tömegnél hitvány érdemet.
lichú zásluhu to u ľudí.
Ártatlan szived tavaszkertében
V srdca záhradke ti, jar kým velí,
A vallást ezért öntözgetem.
náboženstvu preto žičím vlaž;
Kis kacsóid összetéve szépen,
složiac rúčky, môj anjelik biely,
Imádkozzál, édes gyermekem.
pomodli sa pekne otčenáš.
Mert szegénynek drága kincs a hit.
Bo chudobe zlatom viery vklad,
Tűrni és remélni megtanit:
trpieť naučí a nezúfať:
S néki, míg a sír rá nem lehell,
a tá až po hrobnú záštitu
Mindig tűrni és remélni kell!
trpieť vždy a úfať musí tu!
Oh, ha bennem is, mint egykor, épen
O, by i mňa, jak raz, viery celý,
Élne a hit, vigaszul nekem!...
k úteche mi, v moci držal kráž!...
Kis kacsóid összetéve szépen,
Složiac rúčky, môj anjelik biely,
Imádkozzál, édes gyermekem.
pomodli sa pekne otčenáš.
Majd ha játszótársaid közül
Až ťa od hry s druhmi — možno včas
Munka hí el - úgy lehet, korán -
práca odvolá, i slúžiť raz
S idegennek szolgálsz eszközül,
budeš cudzáku, čo upríma
Ki talán szeret... de mostohán:
snáď ťa aj... no láskou otčima!...
Balzsamúl a hit malasztja légyen
milosť viery steč ti v balzam, v cely
Az elrejtett néma könnyeken.
úkryte kým slzy vylievaš.
Kis kacsóid összetéve szépen,
Složiac rúčky, môj anjelik biely,
Imádkozzál, édes gyermekem.
pomodli sa pekne otčenáš.
Majd, ha látod, érzed a nyomort,
Keď tak uzrieš neresť, pocítiš,
Melyet a becsület válla hord;
v pleciach poctivca to stály kríž;
Megtiporva az erényt, az észt,
ako ducha tupia, šliapu ctnosť,
Míg a vétek irigységre készt
hriech kým povýšený na hodnosť,
S a butának sorsa földi éden:
a o raj sa s hlupcom osud delí:
Álljon a vallás a mérlegen.
náboženstvom preváž krivdy tiaž.
Kis kacsóid összetéve szépen,
Složiac rúčky, môj anjelik biely
Imádkozzál, édes gyermekem.
pomodli sa pekne otčenáš.
És, ha felnövén, tapasztalod,
A jak vzrastúc, zkúsiš, otčižeň
Hogy apáid földje nem honod
že nie vlasťou ti a priestor ten
S a bölcsőd s koporsód közti ür
medzi kolískou a rakvou stým
Századoknak szolgált mesgyeül:
vekom aj že slúžil pomedzím:
Lelj vigasztalást a szent igében:
poteš sa tým slovom božím: „Zmdlelí
„Bujdosunk e földi téreken.”
sme pútnici len tu — po čierťaž...
Kis kacsóid összetéve szépen,
Složiac rúčky, môj anjelik biely,
Imádkozzál, édes gyermekem.
pomodli sa pekne otčenáš.
Oh, remélj, remélj egy jobb hazát!
V lepšiu vlasť, och, netrať nádeje,
S benne az erény diadalát:
ctnosť kde v triumfe sa zaskveje:
Mert különben sorsod és e föld
ináč súdba by a zemský blud
Isten ellen zúgolódni költ. -
k bohorúhaniu ti pohly hruď. —
Járj örömmel álmaid egében,
S radosťou brús v nebi sníčkov, beli,
Útravalód e csókom legyen:
bozk ten buď ti útrovou i v stráž:
Kis kacsóid összetéve szépen,
složiv rúčky, môj anjelik biely,
Imádkozzál, édes gyermekem!
pekne odriekol si otčenáš!
1850