Ballada

(Balada)

"Hová, hová, édes férjem?"

„Kdeže, muž môj drahý?“ „Ta, kde

"Megyek a csatába:

mužom býva sparne;

Galambócon vár a török,

u Golubca čaká Turek,

Ne várjon hiába."

nech nečaká márne.“

"Megállj, megállj; édes férjem!

„Dočkaj, muž môj drahý, nechoď

Ne menj még csatába:

ešte v boja spar, nie:

Befordulok egy kicsinyég

obrátim sa na chvíľku do

Öltöző szobámba."

svojej obliekárne.“

"Én kegyesem, szép hitvesem,

„Premilená moja žena,

Ellenemre jársz-é?

mne zamýšľaš vzprieť sa?

Sima vállad, puha kebled

Hladké pliecka, kypré ňádra

Töri az a páncél;

broň ti drví predsa;

Félve tartod a nagy kardot

v hrsti sa ti meč chvie, kláti:

Remegő kezedben:

hja, nie roveň kytke —

Mit keresnél, gyönge asszony.

Co bys’ hľadala, ty ženská

Véres ütközetben?"

trsť, v krvavej bitke?“

"Azt keresem, hiv magyar nő,

„V bitke krvavej ja verná

Véres ütközetben,

družka hľadám to, by

Hogy lehessek, élve, halva,

pri tebe som, živá-mŕtva,

Mindig közeledben:

diela každej doby.

Súlyos a kard, de nehezebb

Váži meč, no žiaľ i sto ráz

Százszor is a bánat;

ťažší je: sťa z trucu

Jobban töri, mint a páncél.

väčšmi drví mi, než pancier,

Kebelem utánad."

hruď, za tebou mrúcu.“

Gyöngyös arany fejkötőjét

Perlový si zlatý čepiec

Sisakkal borítja,

prilbou uzastiera,

Karcsu fűzött selyem vállát

štíhly živôtok — sám hodváb —

Páncélba szorítja;

vtesná do panciera;

Kardot is köt: bársony övre

aj meč pripne: na pás — zamat —

Gyémántos fogantyút,

drahokamy;

Pici piros csizmáira

červené ostrojí bôtky

Szép ezüst sarkantyút.

z striebra ostrôžkami.

Csalogatja csemegével

Lahôdkou privábi vranca

Muci paripáját;

pred trnác: hup! cmukne;

Lebke szellő lebegteti

van v povolí zdúva poly

Tengerzöld ruháját;

jej zelenej sukne.

Széles uton, poros uton

Hradskou vstáva oblak prachu,

Felleget ver a ló,

len kôň sa jej dotkol,

Csillámlik a... villámlik a

ligoce sa... blyskoce sa

Fényes acél patkó. -

lesklá ocel podkov. —

"Fogadj Isten, húgom asszony,

„Pozdrav Pánboh, pani sestra,

Itt az ütközetben;

ťa tu stred bojišťa;

Nyilat ugyan, amint látom,

šípy ozaj prinieslas’: toť,

Hoztál szép szemedben -"

v očkách sa ti blyštia —“

"Uram király, Zsigmond király

„Pane králu, Žiha kráľu,

Nem oly divat már ma

nie zvyk u vojenstva

Nyillal lőni, mint felséged

už z kúš strielať, jak za mladi

Fiatal korába'."

vášho veličenstva.“

Galambócot a Dunáról

Na Golubac-hrad s Dunaja

Ostromolni kezdik;

útokom hnať začnú;

Folyamon is, szárazon is

s rieky, od sucha mu škodu

Egyre törik, vesztik.

spôsobujú značnú.

Elől, elől Rozgonyival

V čele všade Rozgoňovci,

Kedves élet-párja,

on, vždy bohatier, a

Hiv szerelme, szép Cicelle,

jeho milka, švárna Cilka,

Szentgyörgyi leánya.

Svätojurských dcéra.

Pogány török a Moráván

Pohan-Turek po Morave

Érkezik új haddal:

s novým priplul vojom:

"Most vitézek! hajós népek!

„Včuľ, junáci, plavci všaci,

Közül-akarattal!"

spolným na nich brojoml“

Maga vivé Rozgonyiné

Sama vedie Rozgoňová

Ellenök a gályát,

proti vrahom galej,

Követi a sok dalia

za ňou hrnú hrdinovia;

Lobogós ruháját.

práporom šat zvial jej.

Szól az ágyu - szokatlanul

Z diel vybúši — div pre uši

Durva ozmán fülnek;

osmanské, strach zjavne;

Hajóira tűz-kanócok,

na ich lode letia v blku

Koszorúk repülnek;

smolné vence, hlavne.

"Vizet! vizet!" a pogányság

..Vody, vody!' reve pohan,

Orditoz hiában;

darmo: v daždi palnom

Mind odaég, bár van elég

všetko zhorí, hoc jak v mori

Víz a nagy Dunában. -

vôd v Dunaji valnom. —

Maga Murad ezt a dolgot

Tu už Murad nezná žartu:

Nem veszi tréfára,

s veľkou — sťaby búrkou —

Közeledik nagy hadával

válečnou sa silou blíži

Törökök császára;

on sám, cisár Turkov;

Százezerre megyen serge,

na stotisíc číta mužstva,

Sok basával, béggel,

pašov-, begov mnoho:

Török, tatár - spahi, jancsár,

Turek, Tatár — spahi, jan čiar,

Válogatott néppel.

výbor vojska toho.

Kár volt neked, Zsigmond király

Skoda bolo, Žiha kráľ, ti

Mindjárt megijedned,

zhačkať sa hneď zkrátka,

Gyalázaton a pogánytól

za posmech si od pohana

Egér-utat venned,

kúpiť zadné vrátka;

Fut a farkas néha-néha,

peiia niekdy vlk, no zuby

De szikrázó foggal;

šklabiac: tvs’ — och, podej

Népedet te átkeletted

tvár kam! — ľuďom dal prejsť prúdom

Szökve, mint a tolvaj. -

v úteku, sťa zlodej.  —

Spahi, jancsár, utóhadnak

Spahi, jan'čiar udrú na voj

Ered az inába:

zadný, v tyl i s kraja:

Sok rohan ott éles tőrbe,

moc ich padne pod handžárom,

Még több a Dunába;

viacej do Dunaja.

Gyalogszerrel a király is

Pešo i kráľ horko-ťažko

Csak nehezen futhat;

stačí ujsť vše tiesni;

Jó Rozgonyi karja, kardja

Rozgoň svojou päsťou, zbrojou

Csinál néki utat. -

cestu jemu kliesni. —

"Hej! ki hozza, kormányozza

„Hej, kto pluje, kormidluje

Ide azt a gályát?

s korábom sem zďala ?

Vagy már senki meg nem menti

A či už nik nezachráni

Magyarok királyát?"

uhorského kráľa?“

"Én, én hozom, gyönge asszony,

„Ja ho vediem, slabá žena.

Hajómat az éjben:

nočnej za nesnahy:

Ülj fel uram, Zsigmond király,

skoč naň, pane, Ziha kráľu.

Te is, édes férjem!"

i ty, muž môj drahý!"

Lászlóvárott a magyarság

V Lackove sa octli Uhria

Vala bátorságban.

v bezpečnosti kline.

Híre futott a csatának

Chýr o bitke rozletel sa

Széjjel az országban.

krížom po krajine.

Egy árva szó sem beszéli

Víťazstvo v ňom Žigmundovo

Zsigmond győzedelmét;

ni nepríde k slovu;

Mind a világ, széles világ

v sveta diali všetko chváli

Rozgonyi Cicellét.

Cilu Rozgoňovú. —