Este van, este van: kiki nyúgalomba!
Večer je, je večer: — každé odpočívať!
Feketén bólingat az eperfa lombja,
Na moruši vetve vidno čierno kývať;
Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
bručí hnojival, sa k stene zahnal, buchne
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.
vtom sa hodne do nej, žatým potom sčúchne.
Mintha lába kelne valamennyi rögnek,
Jak by boly nohy vzrástly hrudným zrutám,
Lomha földi békák szanaszét görögnek,
ťarbavé sa žaby kopŕcajú tu, tam;
Csapong a denevér az ereszt sodorván,
brnká netopier, vše strechu šuchne-zježí,
Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.
huhúka si sova v starej, kusej veži.
Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek:
Na dvore sa belie srsť samotnej kravy:
A gazdasszony épen az imént fejé meg;
gazdiná ju práve podojila; trávi
Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta,
čas, si prežväkujúc, veľmi krotké plemä,
Pedig éhes borja nagyokat döf rajta.
hoci hladné teľa otlka jej vemä.
Ballag egy cica is - bogarászni restel -
Súra sa i mačka — loviť nemá chuti —
Óvakodva lépked hosszan elnyult testtel,
ostražne si stúpa, chrbát roztiahnutý,
Meg-megáll, körűlnéz: most kapja, hirtelen
zastane, koľ zjastrí: a hup! jedným skokom
Egy iramodással a pitvarba terem.
v pitvorci sa octne, zablýskajúc okom.
Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye
Do korán sú dvere; ohniska lúč, motok
Oly hivogatólag süt ki a sövényre.
ich, tak vábne žiari na týňo' ý plôtok.
Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya,
Predo dvermi leží dunčo vyslúžilý,
Küszöbre a lábát, erre állát nyujtja.
na prah oprel predné, na tie sánku schýli.
Benn a háziasszony elszűri a tejet,
Dnu gazdiná mlieko precedí však zaraz,
Kérő kis fiának enged inni egyet;
prosiacemu chlapcu z neho chlipnúť dá raz;
Aztán elvegyűl a gyermektársaságba,
žatým zamieša sa vo spoločnosť detskú,
Mint csillagok közé nyájas hold világa.
v hviezd jak kŕdeľ vľúdna luna na nebeskú.
Egy eladó lyány a tűzre venyigét rak:
Dievčina na vydaj šmáň na oheň kladie:
Ő a legnagyobb s szebb... a hajnali csillag.
je najväčšia, krásou... zornička v ich rade.
Vasalót tüzesít: új ruhája készen,
Želiezko si hreje: rúcho zrieť až skvieť sa,
Csak vasalás híja,... s reggel ünnep lészen.
len ho opigľovať... zajtra sviatok predsa!
Körűl az apróság, vidám mese mellett,
Vôkol drobizg, bájke nasluchujúc (v liúšti
Zörgős héju borsót, vagy babot szemelget,
o vlčku), bôb a či hrach hrkavý lúšti;
Héjából időnként tűzre tesznek sokat:
z luštín za chlp hodia v plameň, vzbĺknu v škvare
Az világítja meg gömbölyű arcukat.
a to osvieti vše ich okrúhle tváre.
A legkisebb fiú kenyeret kér s majszol;
Najmenší čvirk chleba chce — vyžúva; vzneslý
Üszköt csóvál néha: tűzkigyókat rajzol.
zas otáča uhlík: hadov z ohňa kreslí.
Olvas a nagyobbik nem ügyelve másra:
Číta starší — na nič nedbá okolité —:
E fiúból pap lesz, akárki meglássa!
Z tohto chlapca bude kňaz, sa nahľadíte!...
Legalább így szokta mondani az apjok,
Aspoň tak vše rečie súsedom ich ňaňo,
Noha a fiú nem imádságon kapkod:
hoc syn nesháňa sa po modlitbách; áno,
Jobban kedveli a verseket, nótákat,
radšej verše, nôty má, zkusujú všetci,
Effélét csinálni maga is próbálgat.
ba i sám probuje skladať také veci,
Pendül a kapa most, letevé a gazda;
Cveng! motyka vtom: v schod dal ju gazda kdesi
Csíkos tarisznyáját egy szegre akasztja;
páskovanú kapsu na klin pozavesí;
Kutat az apró nép, örülne, ha benne
kutroší v nej detva, ver’ by našla rada
Madárlátta kenyér-darabocskát lelne.
i omrvu chleba, akú vtáčik zbadá.
Rettenve sikolt fel, amelyik belényul:
Prelaknute spiští, ktoré do nej vpáli:
Jaj! valami ördög... vagy ha nem, hát... kis nyúl!
Juj! čertík... ak nie, tož... zajáčiček malý!...
Lesz öröm: alunni se tudnak az éjjel;
Bude to radosti: zaspia ak očistom;
Kinálják erősen káposzta-levéllel.
vynukujú ztuha kapustným ho listom.
A gazda pedig mond egy szives jó estét,
Gazda ale povie dobrý večer vrelo,
Leül, hogy nyugassza eltörődött testét,
sadne, by odpočlo ustaté si telo;
Homlokát letörli porlepett ingével:
prašným rukávom si čelo pretrie kruhom:
Mélyre van az szántva az élet-ekével.
zbrázdené je zhusta života už pluhom.
De amint körülnéz a víg csemetéken,
Lež jak zobzerá sa po výhonkoch jarých,
Sötét arcredői elsimulnak szépen;
hneď mu tmavé vrásky zhlaclí pôvab, zdar ich;
Gondüző pipáját a tűzbe meríti;
v pahreb začrie fajku, ňouž starosti zbýva;
Nyájas szavu nője mosolyra deríti.
rozsmeje ho milá žena shovorčivá.
Nem késik azonban a jó háziasszony,
Dobrá čeľaďná mať avšak neotáľa,
Illő, hogy urának ennivalót hozzon,
svedčno, mužovi by i večeru dala;
Kiteszi középre a nagy asztalszéket,
pošupne stôl z kúta, a rúk dva-tri ruchy,
Arra tálalja fel az egyszerü étket.
na tom predloží mu pokrm jednoduchý.
Maga evett ő már, a gyerek sem éhes,
Ona jedla už, i deti — nuž, sám môže —;
De a férj unszolja: "Gyer közelebb, édes!"
no muž núti ju: „Ba poclže, žienka, nože!“
Jobb izű a falat, ha mindnyájan esznek, -
Lepšie chutí, všeici jesť keď hačnú vencom —;
Egy-egy szárnyat, combot nyujt a kicsinyeknek.
po stehienci, krielku podá deťúrencom.
De vajon ki zörget? "Nézz ki, fiam Sára:
Ale kto to klope? „Pozri, dievča, Zuzka;
Valami szegény kér helyet éjszakára:
nebodaj kýs’ chuďas nocľah pýta •— Ľudská
Mért ne fogadnók be, ha tanyája nincsen,
vec ho prijať, keď je bezprístrcšným, biednym:
Mennyit szenved úgy is, sok bezárt kilincsen!"
beztak trpí dosť, kde zatvárajú pred ním!“
Visszajő a lyánka, az utast behíván.
Navráti sa dcéra s pocestným. O šťuli
Béna harcfi lép be, sok jó estét kíván:
vojak vstúpi, praje dobrý večer; stúli
"Isten áldja meg a kendtek ételét is,
ruky: „Boh požehnaj i tej vašej strave.
(Így végezi a szót), meg az emberét is."
(skončí), i tých, čo ju požívajú práve!“
Köszöni a gazda: "Része legyen benne:
Zaďakuje gazda: „Poďte s nami takto;
Tölts a tálba anyjok, ha elég nem lenne."
dolej do misy, ak nedosť by v nej, matko! —“
Akkor híja szépen, hogy üljön közelébb -
Zve ho rúče, blíž by prisadol: „ Sem, aha!... “
Rá is áll az könnyen, bár szabódik elébb.
Aj sa lahko dá sviesť, zprvu hoc sa zdráha.
Éhöket a nagy tál kívánatos ízzel,
Hlad im veľká misa hoci s vlastnou škodou,
Szomjukat a korsó csillapítja vízzel;
smäd zas krčah čerstvou uchlácholí vodou;
Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek,
sotva i prehodia slovo, pokým jedia:
Természete már ez magyar embereknek.
no, plnými ústy hovoriť sa nedá.
De mikor aztán a vacsorának vége,
Však keď po večeri sa tak chytí slova,
Nem nehéz helyen áll a koldus beszéde;
nezadŕha sa viac vrava žobrákova;
Megered lassanként s valamint a patak,
tíško pustí sa, sťa potoku sa vodí,
Mennél messzebbre foly, annál inkább dagad.
čím dial tečie, tým viac pribýva mu vody.
Az idősb fiú is leteszi a könyvet,
Tu i žiak odloží knižku, k vôli zvedú
Figyelmes arcával elébb-elébb görnyed;
s pozornou sa tvárou vždy viac nahne k predu,
És mihelyt a koldus megáll a beszédben:
a jak vyslúžilec v reči pozasekne:
"Meséljen még egyet" - rimánkodik szépen.
„Rozprávajte ešte ď,-.lej —“ prosí pekne.
Elbeszéli vágyát hona szent földére,
„Nie to povesť, chlapče! —“ otec zahriakne ho,
Hosszu terhes útját amíg hazaére.
no vandrovný slúchne, ctiac si žiadosť jeho:
(2)Az idősb fiú is leteszi a könyvet,
s nemou vrúcnosťou mu každé ovisieva
Figyelmes arcával elébb-elébb görnyed;
z čeliadky na vravných perách, najmä deva —
És mihelyt a koldús megáll a beszédben:
Tá. keď nezačujú, nehľadia, jak vzňatá
„Meséljen még egyet” - rimánkodik szépen.
fakľa, pýta sa ho... na staršieho brata;
čo sa dozvedá oň. tretí rok je priam už :
"Nem mese az gyermek", - így feddi az apja,
ešte rôčik počká, dotiaľ nejde za muž.
Rátekint a vándor és tovább folytatja;
Néma kegyelettel függenek a szaván
Večer je, je večer... Oheň leda svieti,
Mind az egész háznép, de kivált a leány:
prižmuruje viečka popolové; deti
Ez, mikor nem hallják, és mikor nem látják,
tiež by spaly, — jedno je už božie, oné
Pirulva kérdezi tőle... testvérbátyját:
s okväcnutou hlávkou na matkinom lone.
Három éve múlik, hogy utána kérdez,
Zriedka prerečie hosť, zamýšľa sa zhusta;
Még egy esztendőt vár, nem megy addig férjhez.
v to len mačka zdudá kdesi zpod čeľustia.
Tu okľacok slamy na zem porozkladá ...
Este van, este van... a tűz sem világit,
a prevezme svrček tíše nočnej vládu.
Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit;
A gyermek is álmos, - egy már alszik épen,
Félrebillent fejjel, az anyja ölében.
Gyéren szól a vendég s rá nagyokat gondol;
Közbe-közbe csupán a macska dorombol.
Majd a földre hintik a zizegő szalmát...
S átveszi egy tücsök csendes birodalmát.
1851