Szeretem a reggelt,

Rád vidím ráno, keď

Mikor a jegenyék sudarára

najsamprv vrcholky topoľové

Legelébb esik a

ožiari zlatý lúč

Születő nap arany sugára

slnca, čo rodí sa vnove.

S kiderűl a vidék,

a kraj sa vyjasní priam,

Szine, illata, hangja föléled:

farba mu, vôňa, hlas ožijú sýte: —

Tova még, tova még!

kus ešte, ďaleko k úvratiam!

Enyim a nap, enyém az élet...

Môj je deň, moje je žitie.!...

Ah, az est!

Večer, ach,

Bágyad akkor elme, test;

um i telo vo mdlobách;

Hazaszáll a megtört lélek;

trudne duch sa domov vracia;

Nő a lombárny... félek, félek.

rastie tieň... začínam báť sa.

Mit hozál ma, vándor szellem,

Cos’ dnes získal, duchu, z púri.

Hogy holnapra fölemeljen?...

ostňom zajtra do perutí ?...

Boldog, ha visszanéz a mára

Šťastný, ak na dnes obzrie sa ti

Öntudatod nyájas sugára! -

lúč povedomia, úsmech zlatý! —