Várom, várom lakodalmam

Ťažko sa mi čaká, čaká

Nehezen,

na sobáš.

No de hiszen maholnap már

Ale veď už dnes či zajtra

Itt leszen,

tu ma máš.

Nem a világ ez az egy hét,

Týždeň ujde, jak by brnkol,

Lemorzsolom apródonként

rozmelním ho ako zrnko.

Valahogy.

Nejako.

Szegény ember lánya vagyok,

Dievča z biedy, v biede žiadna

Az apám

útecha,

Egy kunyhót sem, egy garast sem

peniaz ani dom mi otec

Hagy reám:

nenechal.

Baj, baj! De nem olyan nagy baj,

Bieda, bieda! Nie až taká,

Azért mi csak elélünk maj`

prežijeme, čo nás čaká.

Valahogy.

Nejako.

Völegényem akaratos

Môj ženích je síce malý

Kis ember,

srdnatý,

Én sem hajtok fejet minden

ale ja mu nepopustím

Mindenben,

opraty.

Tüzes patak a mi vérünk,

V žilách oheň, a nie blato,

Hanem azért csak megférünk

veď ja už viem, ako na to.

Valahogy.

Nejako.

Ma ő enged, holnap meg én

Dnes ustúpi on a zajtra

Engedek,

zasa ja.

Igy elejét álljuk szépen

Tak sa hnevom vysmejeme

A pörnek,

obaja.

És ha nappal összeveszünk,

A keď sa aj povadíme,

Este majd csak kibékülünk

veď sa večer pomeríme.

Valahogy.

Nejako.