Király vagyok most minden alkonyon:

Som kráľom včuľ vždy slnca na sklone.

A nap pirosló fényt lövel reám,

Lúč, nímž ma skrápa, sťaby ruže brat;

A nap pirosló búcsusúgara

tie jeho ružné lúče pokonné

Biborra festi egyszerű ruhám.

na purpur farbia povšedný môj šat.

Gyönyörrel járom estenként a tájt,

S rozkošou schodím v ten čas okolie,

Kilépvén a kis házfödél alól;

vykročiac z domku; šírym pod nebom

Porfellegekben a nagy ég alatt

sa vracia statok v prachu kúdole

A hazatérő nyáj kolompja szól.

na nocľah, cengajúc i klepúc vtom.

Elandalodva hallom e zenét,

Do rozkochania načúvam tej hre,

Elandalodva szemlélek körűl;

i rozkochaný hladím koľ seba;

És messze látok, mert mindenfelé

nesmierna roveň, kam len oko zre.

Megmérhetetlen rónaság terűl.

ma otáča, lem máčuc do neba.

A rónaságnak messze tengerén

Na roviny tej mori bez končín

Imitt-amott áll egy fa, mint sziget,

strom tu-tam čnie, sťa sihoť z tichých vôd.

S hová imát küld a mohamedán:

a v modlitbe kam túži moslemín,

Kelet felé ez hosszu árnyat vet.

ta dlhú hádže tôňu: na východ.

Miként csatában a sebzett vitéz,

Jak v bitke vojak z rán, i slnce tak

Elvérzik a nap végre, s elesik;

tiež vykrváca, sklesne naposled;

S mint a dicsőség a vitéz-halált,

i jak smrť chrabrú sláva: luny vďak

A napot csillagok s hold követik.

a jas hviezd slnce nasledujú hneď.

Körűlem éj van, fényes éjszaka;

Koľ mňa je noc, noc svetlá; v hviezdnatej

A csillagfényes éjben méla csend,

tej noci sníva tíš však, že sa zdá.

Oly csend, hogy szinte vélem hallani,

jak čul bych, čo hrá v lune vysmiatej

Mit a holdban szent Dávid lantja zeng.

Dávida kráľa harfa zlatistá.

A szomszéd tóból a vadlúdakat

Z blízkeho plesa húsok divokých

Látom csapatban messzeszállani;

zriem kŕdeľ tiahnuť v diaľky priehlbeň;

Szivemből is föl- és elszállanak

z pŕs tak mi vzlieta, ulieta — ni dych —

A nagyravágyás, hír vad álmai.

ctižiadze, chýru mnohý divý sen.

Feledni kezdem Pestet és zaját,

Zabúdam na Pešť, jej hluk, všeliké

S jövendőm minden büszke terveit;

na predsavzatia pyšné v budúcnu;

Jobb lenne élnem, így gondolkodom,

lepšie by... hútam si, tu žiť mi, kde

Jobb lenne élnem elfeledve itt.

i na mňa skoro iní zabudnú.

A fölmagasztalt nagy nevek között

Čo zvelebenom je ma po mene ?

Ne hangoztassa senki nevemet,

S tým pokoj mi! — Mňa tých je do potrieb:

Csak szőlőm és szántóföldem legyen,

bych vinohrad mal, záhon, červené

Termők piros bort s fehér kenyeret.

čo vínko rodia, hej. a biely chlieb.

S midőn szőlőmbül s szántóföldemről

A z vinice keď, s role odvolá

Házamba térek este: hozza be

ma domov večer: večeru vše, síc’

Majd a piros bort s fehér kenyeret

z tých plodín len, nech rúčky nastolia

Piros menyecskének fehér keze.

mi biele nevesty, sťa zore, líc.

S ha a késő halálnak ujjai

A smrti pozdnej prst jak manželu

A férj és nő szemét majd befogák:

i žene zatlačil zrak: starčekom

Tegyék egy sírba a két aggastyánt

nech obom v jednom hrobe ustelú

Nem tettetésből síró unokák.

s nepretvárivým vnuci nárekom.