az ébredő város fényei

svetlá prebúdzajúceho sa mesta

nézi a lendülő kart az ökölcsapás úgy éri

na rozhýbanú ruku hladí úder pästi ho zasiahne

mintha egy függönyt széjjelrántana

akoby záclonu rozšklbal

nem beszél nem ordít némán zuhan

nehovorí nereve mlčky padá

az utca kövére kigombolja zakóját

na dlažobný kameň rozopne si sako

érezni akarja a hideget ráborulni a

chlad cítiť a na tuhý mramorový

tömör márvány levegőre mintha szétlapítaná

vzduch zvaliť sa chce akoby priestor

a mellére nehezedő tér belepréseli

doliehajúci na hruď ho sploštil do nízkych

az alacsony szutykos felhőkbe nem éri el

ufúľaných oblakov ho vlisuje nedočiahne

a földet mintha hártya nőne ujjai közé

na zem akoby mu medzi prstami blany narástli

ahogy evez úszik előre helyet csinál

pádlovaním vpred pláva cestu si razí

a könyökével arrébb tolja a bámészkodókat

lakťom odsúva všetečníkov

tompán puffan a porban és nincs se szó se vér se

matne tresne do prachu a niet ani slova ani krvi

harag nem szól nem vérzik és csak kiszakad

zlosť sa neozýva nekrváca len sa vytrhne

forrón és hamuszürkén fekszik lábak közt

žeravý a popolovo sivý medzi nohami leží

nyitott szemmel - nézi a test helyén

otvorenými očami – na mieste tela

a testet elfordul eltűnik a tömegben

sleduje telo odvráti sa v dave ukryje sa

hogy ne lássák mire gondol onnan jól lehet

aby nevideli na čo myslí hoci

ott minden reggel annál a háznál megáll

tam pri tom dome sa každé ráno zastaví

felfelé néz milyen magasról esne

hladiac nahor z akej výšky možno padnúť

zuhan az utca kövére némán

mlčky dopadne na dlažobný kameň