Van énnekem egy kedves cimborám,

Mám kamaráta, prítulného zvlášť,

Talpig derék, becsűletes fiú;

je hodný, statný chlapík do päty;

Midőn szomoruságnak szele fú,

len vietor smútku začne dúchať ti,

Vidámság köpenyét akasztja rám.

priam veselosti prihodí mi plášť.

Ha nemzetem sorsára gondolok,

Keď na osud si rodu pomyslím,

S szivem szorítja fojtó sejtelem:

a srdce stiskne dusná predtucha:

Az én kedves pajtásom ott terem,

môj milý druh tuliti! do ucha

És szól, hogy ez nem férfias dolog;

mi zhudie, preč, vraj, s nárkom nemužským

Azt mondja, hogy csak várjak egy kicsit,

povedá, bych len strpel trocha... hnúť

Hogy majd idővel másformán leszen,

len času kolom: všetko zvrtne sa,

Az ég kegyébe ismét fölveszen,

na milosť prijmú opäť nebesá

És, minket árva népet, megsegit.

i napomôžu nás, svoj sirý lud.

Ha szerelem bújában epedek,

Ak žiaľom nyjem ľúbosti, a v tom

És a lemondás már-már főbe ver,

zrieknutia osteň už-už vrazený,

Az én kedves pajtásom nem hever,

môj vzácny brach ni v ten čas nelení,

Hanem jön és szól: ne legyek gyerek.

pribehne, vrkne: Nebuď dieťaťom!

Azt mondja, hogy ne hagyjam magamat;

Povedá, abych nebol otrokom;

Ámbátor az most rám nem is figyel,

hoc aj som tej dnes celkom v dolinu,

Ki szerelmem tőkéjét vette fel,

čo mojej lásky zdvihla istinu:

Majd megkerűl még tőke és kamat.

vraj, vráti sa mi kedys’ s úrokom.

S ha eszmetársulatnál fogva itt

A keď tak myslí druživosťou tie

Eszembe jut borzasztó pénzügyem:

moj’ financie — strach! — mi zježia vlas:

Biztat, hogy a szerencse, elhigyem,

tu kompan teší: Neboj, šťastie raz

Számomra is megnyitja markait;

i tebe otvorí ver’ priehrštie;

Azt mondja, hogy még megjön az idő,

povedá, príde ešte doba tá,

Hol fűtetlen szobában nem lakom,

kde v nekúrenej izbe nebývam,

Ha szűk udvarra nyíló ablakom

keď na tablieiach okna k dvorku tam

Tábláin a tél dérvirága nő. -

mráz kytky viaže z zimo-kvieťaťa...

Az én kedves pajtásom így beszél

Tak spoločník môj drahý hovorí

Kimondhatatlan barátságosan,

vše vľúdne, až to ťažko vysloviť:

S lelkemnek oly széles jókedve van

a v duši zhrá mi dobrej vôle svit,

Bút, bajt felejtető meséinél.

bied, krívd však ujdú nočné potvory.

E jó fiúnak egy rosz bátyja van,

Ten dobrý šuhaj brata staršieho

Igen komor, goromba férfi ő;

má; chmuráň to chlap, k tomu grobian:

Ez a rosz bátya mindig közbejő,

zvlášť ku ňmu, k mladšiemu. Tak zhromží naň

És fölpofozza öccsét csúfosan,

vše, u mňa hoc, i zfliaska špatné ho.

S tőlem kegyetlenűl elkergeti.

Ba odo mňa aj kruté odženie.

Levert kedéllyel ballag tőlem el,

Zronený tiahne, chuďas, odkluše;

De újra jő, vigasztal és ölel

no prikvitne zas, keď môž’, do duše

A jó fiú, ha szerit ejtheti.

mi vraví, objíma ma milene.

Tudjátok tán, s fölösleges a szó:

Snáď viete a tak výklad zbytočný:

Ily jóbarátomúl kit bírok én?...

tým dobrým priateľom mi kto že je?...

Vigasztaló pajtásom a remény,

Nuž, zajtrajšok on s chvojkou nádeje,

S komor, goromba bátyja a való.

a mrcha brat ten — dnešok skutočný.