Megöl a disznófejű Nagyúr,

Zabije ma bravhlavý Veľmož,

Éreztem, megöl, ha hagyom,

zabije — cítim — ak sa dám.

Vigyorgott rám és ült meredten:

Meravo — ceriaci sa — sedel,

Az aranyon ült, az aranyon,

na zlate sedel veľký pán.

Éreztem, megöl, ha hagyom.

Jaj, zabije ma, ak sa dám.

Sertés testét, az undokot, én

Odporné jeho telo, kančie,

Simogattam. Ő remegett.

ja pohládzal som. On sa chvel.

„Nézd meg, ki vagyok” (súgtam neki)

,,Pozri sa, kto som,“ šepol som mu,

S meglékeltem a fejemet,

a temä hlavy rozovrel.

Agyamba nézett s nevetett.

Chechtal sa, keď mi v lebku zrel.

(Vad vágyak vad kalandorának

(Túh divých dobrodruhom divým

Tart talán?) S térdre hulltam ott.

sa mu snáď zdám?) Na kolená

A zúgó Élet partján voltunk,

klesám tam. A pod nami hučí

Ketten voltunk, alkonyodott:

Života riava spenená.

„Add az aranyod, aranyod.”

„Daj zlato!“ — dvíham ramená.

„Engem egy pillanat megölhet,

„Mňa môže zabiť jedna chvíľa,

Nekem már várni nem szabad,

mne čakať nedovolí čas.

Engem szólítnak útra, kéjre

Mňa na cesty zve, na orgie

Titokzatos hívó szavak,

slov tajomných a zvúcich hlas.

Nekem már várni nem szabad.”

Mne čakať nedovolí čas.“

„A te szivedet serte védi,

„Srsť tvojmu srdcu pancier dáva,

Az én belsőm fekély, galád.

ja vnútro vredovité mám.

Az én szivem mégis az áldott:

Moje srdce však požehnané:

Az Élet marta fel, a Vágy.

to Túhy v ňom a Život sám.

Arany kell. Mennem kell tovább.”

Zlata mi treba. Odchádzam.“

„Az én jachtomra vár a tenger,

„Na moju jachtu čaká more,

Ezer sátor vár énreám,

tisíce šiatrov čaká ma,

Idegen nap, idegen balzsam,

neznáme slnce, cudzí balzam,

Idegen mámor, új leány,

cudzia slasť, nová dievčina.

Mind énreám vár, énreám.”

Všetko to, všetko čaká ma.“

„Az egész élet bennem zihál,

„Mne všetok život v hrudi dychčí,

Minden, mi új, felém üget,

mňa hľadá to, čo nové v ňom,

Szent zűrzavar az én sok álmom,

snov mojich víry: sväté zmätky,

Neked minden álmod süket,

tys’ hluchý voči všetkým snom.

Hasítsd ki hát aranyszügyed.”

nuž zdriap si z pŕs tú zlatú broň.‘"

Már ránk szakadt a bús, vak este.

Mdlé, slepé šero na nás ľahlo.

Én nyöszörögtem. A habok

Vzdychol som. Vlny za ten čas

Az üzenetet egyre hozták:

s otázkou stále valili sa:

Várunk. Van-e már aranyod?

Čakáme. Či už zlato máš?

Zúgtak a habok, a habok.

Hučali vlny celý čas.

És összecsaptunk. Rengett a part,

Zrazili sme sa. Breh sa triasol.

Husába vájtam kezemet,

V tuk jeho som svoj pazúr vťal.

Téptem, cibáltam. Mindhiába.

Trhal som, kmásal. Všetko darmo.

Aranya csörgött. Nevetett.

Cvendžalo zlato. On sa smial.

Nem mehetek, nem mehetek.

Nemôžem, nie. Nemôžem v diaľ.

Ezer este múlt ezer estre,

Stý večer nasledoval za stým.

A vérem hull, hull, egyre hull,

Krvácam, dážď som krvavý.

Messziről hívnak, szólongatnak

Z diaľav ma zvú, privolávajú —

És mi csak csatázunk vadul:

my zápasíme, boľaví:

Én s a disznófejű Nagyúr.

ja, a ten Veľmož bravhlavý.