Tu za leđima mi stajaše Bog,

Az Isten itt állt a hátam mögött

A ja zbog njega ceo svet obiđoh.

s én megkerültem érte a világot

..................................

..................................

..................................

..................................

Négykézláb másztam. Álló Istenem

Četveronoške puzah. Bog pravi

lenézett rám és nem emelt föl engem.

na me pogleda i ruku ne dade.

Ez a szabadság adta értenem,

Tom slobodom do znanja mi stavi

hogy lesz még erő, lábra állni, bennem.

da uspravno stojim smoći ću snage.

Úgy segített, hogy nem segíthetett.

Lehetett láng, de nem lehetett hamva.

Pomože, jer ne može pomoći.

Ahány igazság, annyi szeretet.

Beše plamen, ali pepeo ne bi.

Úgy van velem, hogy itt hagyott magamra.

Kol’ko istine, tol’ko ljubavi.

Gyönge a testem: óvja félelem!

Samnom bi što ostavi me sebi.

De én a párom mosolyogva várom,

mert énvelem a hűség van jelen

Krhko mi telo: strah nek ga čuva!

az üres űrben tántorgó világon.

Ali dušu srodnu čekam s osmehom,

1937. október

jer dok je mene, vernost ustrajava,

u praznin, na svetu lelujavom.

oktobra 1937.